Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

BOROTVATARTÓ Leltári szám: H.59.311.1 RAZOR CASE Inventory number: H.

59.311.1. Egy darab hasábalakú keményfából, vályúszerűen kifaragott borotvatartó, ólomszeg segítségével elfordítható fedőlappal. Tetején és oldalain karcolt, spanyolozott virágmintás díszítés látható. Kissé „szúrágott". Hossza 23,8 cm, szélessége 4 cm, magassága 2,2 cm. Razor case, gouged out from a single piece of prismshaped hardwood, with a cover which opens by means of a lead pin. Etched, Spanish-waxed flower pattern ornamentation can be seen on the top and sides. A little worm-eaten. Length 23.8 cm, width 4 cm, height 2.2 cm. IRODALOM - LITERATURE FÜZES, E. (1962): A Janus Pannonius Múzeum borotvatartói. - A Janus Panonnius Múzeum Évkönyve, 1961: 139-157. MANGA, J. (1977): Borotvatok, borotvatartó. - In: ORTUTAY, Gy. (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 336-338. 1911-ben Tilajról (a mai Nagytilajról), az eredeti leltárkönyv alapján a következő tárgyakat vásárolták: 225. Faragott Kálvária üvegben 2,60 (korona, fillér) 226. Fából faragott gyújtótartó V 227. Kaszakalapáló szék 0,20 228. Feszület 0,10 229. 2db. Faragott és festett viráglétra 0,80 230. Halottas lepedő varrottas fejdísszel 3,231. Csutora 1,60 232. Beretvatartó tok fából 0,50 233. Hátas szék (parasztmunka) 1,80 234. Földi tökből való koszorú (népies állatgyógyszer) ajándék 235. Buzogány 2,236. Piros tojás ajándék 236.b. Mécses (eltörött) DE: áthúzva ajándék fokos (elveszett) ajándék 237. Edényes szekrény felső díszítése 4,238. Szárúból készült sótartó 6,239. Karikás ostor nyele 2,50 240. Gyújtótartó fából 1,241. Pásztorból V 242. Tükrös 2,50 A 237-242. sorszámokhoz odaírták: szép pásztormüvek, különösen a sótartó. A bemutatott tárgy, a borotvatartó a 232. sorszám alatti, 1948-ban DÖMÖTÖR Sándor leltározta újra (59.311.1.). Ekkor még KÁRPÁTI Kelemen a tár őre, aki a gyűjtőmunka kezdetétől arra törekedett, hogy a megye minden falujából legyen néprajzi anyag a múzeumban. A tárgy a pásztormunkák csoportjába tartozik: így - vagy a leltárkönyvi bejegyzés szerint „pásztormű"-nek - nevezték a népművészeti tárgyak azon csoportját, amelyeket a néprajzi kutatás szerint a pásztorok készítettek. Ezt a gondolatot már 1892-ben elhintette HERMAN Ottó, amikor az Ethnographia című folyóiratban Magyar pásztoremberek remeklése címmel értekezett a pásztorművészetről. Éppen a közelmúltbeli nyugat-magyarországi - többek között vasi - kutatásokból tudjuk, hogy ezeket a vésett, karcolt és spanyolozott, azaz a véseteket spanyolviasszal kitöltő alkotásokat elsősorban rabmunkáknak kell tekintenünk, hiszen sokan - köztük a pásztorok is - a börtönben raboskodva készítették e tárgyakat. Díszes borotvatartók ismertek a magyar nyelvterület egészéről, de a legtöbb mégis Nyugat- és Dél-Dunántúlon került elő (FÜZES 1961). Borotvatartónkkal, avagy borotvatokunkkal szinte azonos formájú és díszítésű található szombathelyi gyűjtőhellyel - a budapesti Néprajzi Múzeumban (MANGA 1977). HORVÁTH Sándor