Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

LEGYEZŐK Leltári szám: GyH.57/2004. REISZIG Antónia kézi festésével díszített, tizenhat darab elefántcsont lapból álló legyező. Balról a második lapon „RA" (REISZIG Antónia) jelzéssel. A lapokat összekötő eredeti selyemszalag hiányzik. Az elefántcsont akasztóhoz a lapok színével harmonizáló, sodrott selyemzsinóron függő bojt van kötve. Kora a 1900-as évek eleje. Hossza 21,6 cm, a bojt hossza 33 cm, kinyitva 33 cm. Tizenöt darab áttört, aranyozott díszítésű gyöngyház küllőn festett papírlapos legyező. Az arany csíkkal és apró virágokkal kereteit lap gazdagon díszített. A hátlap színekben és jelenetekben egyszerűbb. Több helyen kopott és sérült. Kora a 1800-as évek közepe. Hossza 26,8 cm, kinyitva 44 cm. FANS Inventory number: GyH.57/2004. Fan comprising sixteen ivory slats decorated with hand painting by Antónia REISZIG. Marked on the second slat from the left "RA" (REISZIG Antónia). The original silk ribbon linking the slats is missing. A tassel hanging on a silk cord, harmonising with the colour of the slats, is tied to the ivory tab. It dates from the early 1990s. Length 21.6 cm, length of tassel 33 cm, opened out 33 cm. Painted paper fan on fifteen filigree mother-of-pearl spokes with gilded ornamentation. The surface is richly decorated and framed with tiny flowers and a gold band. The reverse side is simpler as to colours and scenes. Worn and damaged in several places. It dates from the mid 1800s. Length 26.8 cm, opened out 44 cm. 20O3 20O4 2005 2004-ben vásárlás útján kerültek a Savaria Múzeum Történeti Osztályának gyűjteményébe REISZIG Edével kapcsolatos tárgyak. A következő évben a család hölgytagjaihoz köthető relikviákkal bővült a gyűjtemény. A hesseni eredetű REISZIG Lajos-Keresztély nyugalmazott es. kir. kapitány 1784. július 24-én született a westfáliai Kasselben. Az 1836. évi XLVII. törvénycikkel indigenatus-t (magyar honosságot) nyervén Magyarországon telepedett meg. Az előkelő BERNÁTH-családba házasodva a Zala megyei Reszneken, továbbá Kámonban, Sálban, Jakon, Oroszváron, Pór-Szombaton, de egyebütt is jelentékeny vagyon birtokosa lett. A vármegyei közdolgokkal szívesen foglalkozott, 1845-ben táblabíróvá nevezték ki. Unokája, REISZIG Ede (1848-1908) igen korán a közpályára lépett. A tiszteletbeli aljegyzőségtől az alispánságig, majd miniszteri államtitkárság után főispánságig ívelt karrierje. 1904-ben Vasvármegye főispánjaként önként kérte felmentését. Szombathely város díszpolgárává választották. A források szerint a legyezőket már a kőkorszaki Kínában használták. Ezek a legyezők bronz vagy fa nyélre erősített tollakból készültek és egy-egy szolga „hűsítette" vele a gazdáját. Csaknem kétezer éven keresztül a kisebb nagyobb nyeles legyezők voltak divatban. Értéküket növelte mikor a tollakat felváltó bambuszkeretbe feszített selyemre képet festettek. A 16. századtól Japánból kerültek Kínába - majd kínai közvetítéssel Európába - és terjedtek el az összecsukható legyezők. Ezeket ugyancsak díszítették, festették. KOLNHOFER Vince