Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

ÓLOM TÜKÖRKERET Leltári szám: R.97.1.2311. LEAD MIRROR FRAME Inventory number: R.97.

1.2311, Négyszögletes, vékony, sötétszürke színű, tükör ólomkerete. Üvege, azaz tükröző felülete elveszett. Előlapján az üveg kivágása mentén három, koncentrikus körökkel elválasztott szalagsáv halad. A külső és belső sáv gyöngyszerű pontokkal díszített, míg a középső indaszerű növényi ornamentikával és levelet vagy szőlőfürtöt ábrázoló pontcsoportosulásokkal. A keret négy sarkában befelé néző, kos szarvakkal ábrázolt IUPPITER AMMON fej látható egy-egy körben elhelyezve. Oldalainak hossza 7,8 és 7,2 cm; vastagsága 0,1 cm. 1997-ben egy Kr.u. 3. században használt, római épület feltárása során került elő Szombathelyen, a Dózsa György utca 4. szám alól. Thin, rectangular, dark-grey lead mirror frame. The glass, i.e. the reflective surface, is lost. On the front, along the cut out for the glass, three bands of ribbon separated by concentric circles. The outer and inner bands are decorated with bead-like points, whilst the middle one has groupings of dots depicting tendril-like plant ornamentation and leaves, or bunches of grapes. In each of the four corners of the frame, a head of JUPITER AMMON with goat's horns is depicted in a circle looking inwards. Length of sides 7.8 and 7.2 cm; thickness 0.1 cm. Came to light in 1997 during excavation of a Roman building used in the 3

rd century AD, at no. 3 Dózsa György Street, Szombathely. IRODALOM - LITERATURE KELBERT, K. (2008): Római tükrök Savariában. - Savorio o Vas megyei Múzeumok Értesítője, 31: 171-261. 1997. szeptember 13-án MEDGYES Magdolna Szombathely, Dózsa György utca 4. szám alatti ásatásán került felszínre ez az üveglap nélküli, négyszögletes ólom tükör keret. A tárgy egy a középső császárkorban, a Kr.u. 3. században használatos, bizonytalan rendeltetésű - talán fürdő funkciót betöltő - római épület belsejéből származik. A keret építménnyel való kapcsolatát és eredeti leletkörülményeit azonban örök homály fedi, ugyanis a lelőhely az újkorban jelentős építőanyag-kitermelésnek esett áldozatul, s a pusztító munkálatok során azt a római réteget is bolygatás érte, melyből a tükör előkerült. A tárgyat különös misztikum lengi körül, ugyanis az előlapon szereplő ábrázolás mitológiai háttere a lelet sajátos rendeltetését és használatát feltételezi. A keret négy sarkában kos szarvvakkal ábrázolt - az egyiptomi és a római hitvilág együttélését megtestesítő - IUPPITER AMMON fej látható. A római hitvilágban IUPPITER főisten számos névvariánsban és különböző attribútumokkal rendelkező alakokban volt ismeretes. Ezen alakok egyike a tükör kereten látható IUPPITER AMMON is, akinek fő jellemvonásait a római történetírók ekképp magyarázták: amikor BACCHUS seregét átvezette a „líbyai" sivatagon, és meglehetősen kimerült volt a szomjúságtól, apját, luppiTER-t hívta segítségül. Erre egy kos érkezett, mely elvezette BACCHUS-Í egy helyre, és lába kaparásával forrást nyitott számára. Ezért ábrázolták IUPPITER AMMON-Í kosszarvakkal, s ezért tartották őt a vándorló nyájak vezetőjének, aki konkrét úton vagy az orákulumok útvesztőjében vezeti a vándort. IUPPITER AMMON ábrázolás - az egyiptomi kultuszok hatására - más tárgytípusokon is előfordul, például sírépítményeken, mécseseken. Azonban tükrökön való megjelenése különösen mély értelmet nyerhet, ha megvizsgáljuk e tárgyaknak a római korban betöltött funkcióit. A tükörhasználat a római kultúrában rendkívül sokrétű volt: a szépítkezésen túl szerepet játszott a halottkultuszban; ismert volt a misztériumvallásokban betöltött titokzatos szerepköre valamint bajelhárító, amulett-karakterű használata; továbbá - egyes történetírók szerint - alkalmazták a jövőbelátás eszközeként is. Amennyiben a tükör amulettként való használatát és jóslási tevékenységben betöltött szerepét vizsgáljuk, a IUPPITER AMMON ábrázolás még inkább kihangsúlyozza ezen két funkciót, hiszen a kosszarvú isten irányító és vezető vonása lehetőséget ad arra a feltételezésre, hogy ezt a tükörkeretet annak reményében vihette magával a tulajdonos, hogy IUPPITER AMMON a helyes útra téríti vándorlásai során. Másrészt felmerül annak lehetősége is, hogy valamely jóslattévő ceremónia során is alkalmazhatták a tárgyat, remélvén, hogy - az istenség kalauzolása révén - meglátják üvegében a jövő eseményeit. A hátlapjukon kidolgozatlan - valószínűleg tehát valamely felületre erősített -, üveggel ellátott ólom tükör keretek általánosan elterjedtek voltak a Római Birodalom nagy részében (így Pannoniában is) a Kr.u. 3-4. században, miután fokozatosan felváltották a Kr.u. 1-2. században használatos ónozott bronzból készült, csiszolt felületű tükrök különböző típusait. KELBERT Krisztina