Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

VENUSANADYOMENÉ MÁRVÁNYSZOBRA Leltári szám: R.2003.1.32. Finom, aprókristályos fehér márványból készült, ruhátlan APHRODITÉ-VENUS istennőt ábrázoló szobor torzója. Az ábrázolás módja az istennő klasszikus és hellenisztikus kori eredetijeire vezethető vissza. A szobrot az előképek stíluselemeinek keveredése és egyfajta egyszerűsítő ábrázolásmód jellemzi. A feltehetően a Kr. utáni 2-3. század során, minden bizonnyal iskolázott itáliai kőszobrász által készített szobor Savaria legszebb kőszobrászati leleteinek egyike. A töredék magassága: 24 cm. Lelőhelye Savaria egykori belvárosa, napjainkban a Szombathely, Fő tér 6. tömbbelső. MARBLE STATUE OF VENUSANADYOMENÉ Inventory number: R.

2003.1.32. This nude torso of the goddess APHRODITE or VENUS is made of finely crystallized white marble. The depiction points to the Classical and Hellenistic background of the goddess, combining earlier stylistic elements with a kind of simplification of form. Thought to be the 2

nd or 3

id century work of an Italian sculptor, it is undoubtedly one of the finest sculptural finds in Savaria. Height of the fragment is 24 cm. Provenance: inside the centre of Savaria, in the courtyard of the today's Fő tér 6 in Szombathely. IRODALOM - LITERATURE BoRHY, L. (2001): Venus Anadyomené-szobor torzója Savariából (Der Torso der Venus Anadyomene Statue aus Savaria). - Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 25(3): 27-36. 1991 szeptemberében kezdődött meg az egykori szombathelyi Fő téri tömbbelső régészeti kutatása. A hatalmas, több mint 6000 m

2-es összfelületú feltárást a Romkert után Savaria legnagyobb egybefüggően kutatott területeként tartjuk számon. Ott, ahol ma a megyei levéltár új épületszárnya áll, a szelvény markolás utáni tisztogatása során - ritka leletként egy mezítelen nőalakot ábrázoló márványszobor töredékére akadtak az ásómunkások. A szobor, arccal lefelé, egy későrómai pusztulási rétegben feküdt. A tárgy kiemelésekor meglehetősen rossz állapotban volt, hiszen foltokban fél-egy milliméter vastagon, szerves anyag korhadásából származó szennyeződés volt az egykor szépen csiszolt felszínére kövülve. A szennyeződés vegyszerrel való eltávolítása a szobor polírozott felületének sérülése nélkül nem lett volna lehetséges, ezért a rendkívül lassú és munkaigényes mechanikus tisztítás mellett döntöttek a szakemberek. A tárgy hosszú hónapokig elnyúló tisztítását Kiss Ernő Csaba restaurátor végezte el. A szobor restaurálását követően kezdődhetett meg a tárgy részletes tanulmányozása. Az egykor APHRODITÉ-VENUS istennőt ábrázoló szobor sajnos csak torzóként maradt az utókorra. Az istennő feje hiányzik, karjai és lábai - térdtől lefelé - letörtek és elkallódtak. Mivel a hiányzó részek nem kerültek elő, a szobor minden bizonnyal már a római időszakban is töredékesen kerülhetett a földbe. A finom, aprókristályos fehér márványból készült szobor az istennő klasszikus és hellenisztikus kori előképeire vezethető vissza. A váll helyzete alapján tudjuk, hogy jobb karját egykor felemelve tartotta az istennő. A mozdulat a tenger habjaiból kiemelkedő és vizes haját igazgató APHRODITÉ-VENUS ábrázolásaira jellemző. Ezt a képtípust az ikonográfiái kutatás VENUS-ANADYOMENÉ típusnak nevezi, amely az istennő megjelenítésének kétségtelenül leggyakoribb módja. A figura sérüléseinek sajátosságai az ábrázolásmód további pontosítását teszi lehetővé. Mivel az istennő mindkét combján törésfelület látható, feltehető, hogy a szobrot talán támasztékként megfaragott oszlop vagy delfin egészítette ki, ezért a szombathelyi torzó nem önálló szoboralak volt, hanem egy összetett kompozíció része lehetett. A szobrot az előképek stíluselemeinek keveredése és egyfajta egyszerűsítő ábrázolásmód jellemzi. A feltehetően a Kr. utáni 2-3. század során, minden bizonnyal iskolázott itáliai kőszobrász által készített szobor az 1998-ig tartó Fő-téri ásatások kétségtelenül legszebb lelete. Eddig vándorkiállítások során Brnoban, Bécsben és Grazban csodálhatták meg, most a Savaria Múzeum centenáriumi kiállítása tárja e becses darabot a múzeumlátogatók elé. SOSZTARITS Ottó