Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

VENDÉGHÍVÓ BOT Leltári szám: 59.183.1. Durván hántolt, keményfa ágból készített bot, melynek felső felén 13,5x6,5x3 cm nagyságú, élén pléhvel bevont, fokán sündisznóbőrrel borított fából faragott balta van. Repedezett. A sündisznósörték erősen hullanak. Hosszúsága 84 cm. INVITATION STICK Inventory number: 59.183.1. A stick made from a roughly-shaved, hardwood branch, with a 13.5x6.5x3 cm axe carved from wood on the upper half, covered with tin plate on the edge and hedgehog skin on the back. It has split. The hedgehog spines are shedding heavily. Length 84 cm. IRODALOM - LITERATURE BÉKEFY, R. (1884): Kethely és környékének néprajza. - Hornyánszky Viktor, Budapest, 85 pp. GÖNCZI, F. (1914): A zalamegyei vendek. - Szabó Lipót Könyvnyomdája, Kaposvár, 70 pp. SINKOVICH, E. (1898): Vendek. - In: BOROVSZKY, S. (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monográfiája): Vosvórmegye. „Apolló" Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, pp. 387-392. 19081 909 1910 1909-ben a történeti Tótsági járás hét településéről gyűjtöttek tárgyakat a Néprajzi Tár részére. Batthyányfalváról (ma Rakican, Szlovénia) 1,50 koronáért vásároltak egy vend-szlovén lakodalmi vendéghívó botot, amelyet már az 1898-ban kiadott vasvármegyei monográfiában is ismertettek: A lakodalmi vendégeket 0 pozvac/vendéghívó/ hívja meg. Kőlapját, vagy kemény papírból czukorsüveg alakra készült sopkóját színes szalagocskákkal, csinált virágokkol díszítik föl; derekát, vállát, mellét teletűzdelik színes, tarkó keszkenőkkel; nem ritkán a csizmájára csengőket is akasztanak. Oldalán két kulacs lóg; az egyikben bor von, a másikban köleskása. A kit meg akar tréfálni, először a köleskásával kínálja meg s csak, ha lépre ment, kínálja meg borral, hogy igyék az új pár egészségére. A lutheránus vendek vendéghívója, betérve a meghívandó házába, fölolvassa a divatos mennyegzői verseket, mire megvendégelik s megajándékozzák pénzzel. A pozvac szerepe 0 hívogatássol nem szűnik meg, a lakodalomban is ő az intéző ember s arra van hivatva, hogy tréfáival a vendégeket mulattassa (SINKOVICH 1898). KÁRPÁTI Kelemen gyűjtése szerint: vendéghívó balta a csúfolkodó gyerekek ijesztésére sündisznóbőr fokával (Növedéki Napló, 1162. sz.). A Zala megyei vendeket ismertetve GÖNCZI Ferenc (1914) a következőképpen mutatta be a vendéghívót (pozvacin): Fején von egy elhasznált, kopott kőlapból átidomított czifra csákó, mely kívülről kivagdalt, színes popirossol van behúzva; erre különféle szinü, keskeny, egész a vállig lelóggó papír-pántlikát öltenek; felül pedig egy csomó kakastollot illesztenek. Mellét - a deréktól egész vállig - czifra, alul rojtos, kendő fedi; erre aggatják a lakodalmattartó által a násznép egyes főbb tagjai részére összevett, néha 10-15 darabszámot kitevő piros kendőket, melyek miatt az alsó kendő nem is láthotó. (...) Vállain tarisznya lógg. Benne annyi darab kenyér, a hány házhoz kell mennie, vendéghívás végett. (...) Hónalja alatt vagy kezében hosszúnyelü fa fejszét hord, melynek fokára sündisznóbőrt szegez,- ez az ő botja, fegyvere. Közvetlenül csizmái fölé, mindkét lábszárára (némelyik kezére is) csengetyüket köt. Szájában sípot tart. Sípja rövid borjuszarvból áll, mely a belsejébe Illesztett nád segítségével szól. A közeli, magyarok lakta Kethelyen „vidor"-nak hívják a lakodalmi vendéghívót. Ünnepi ruhájában végzi feladatát. Kalapját, melyet a nyoszolyó-osszony által vett szalaggal a nyoszolyó-leány díszít föl, fejére tevén, nyakába borral telt csutorát akaszt, kezébe pedig pisztolyt vesz, s így indul, 0 lakodalom előtt három nappal, nagy útjára, melyet két ízben szokott megtenni (BÉKEFY 1884).