Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

LÁNYKAMELLÉNY Leltári szám: 86.2.1. LITTLE GIRL'S WAISTCOAT Inventory number: 86.2.1. Bordó bársonyra és selyemre rádolgozott, fémszállal hímzett, díszes lánykamellény. Gombkötő remekmű. Nyakkivágása, karlyuka körül hat soros sűrű zsinórfonat fut körbe, alul hét, kerek kiképzésű, ötsoros, csigaszerűen egymás mellé varrt díszítés látható. Felette tulipándísz. A háta közepén sűrű rozetta- és tulipándíszítés található. A mellényre mandulaformájú gombokat varrtak - két sorban. (Csak három gomb maradt meg.) Fehér vászonnal bélelt. A háta és a selyemalátét néhol szakadozott. Hátának hossza 31 cm, szélessége 33 cm. Little girl's elegant waistcoat, worked in claret velvet and silk, embroidered with metal thread. A button-maker's masterpiece. Six rows of dense cord braid run round the neck hole and arm hole, on the bottom seven rounded decorations can be seen, comprising five rows sewn next to each other in a spiral. Above it a tulip design. In the middle of the back, dense rosette and tulip designs can be found. Almond shaped buttons are sewn onto the waistcoat, in two rows (only three buttons remain.) Lined with white linen. The back and the silk slashing ripped in places. Length of back 31 cm, width 33 cm. O u IRODALOM - LITERATURE DOMONKOS, 0. (1991): A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában. - In: DOMONKOS, 0. (főszerk.): Kézművesség, (Magyar néprajz Ili. Anyagi kultúra 2.), Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 7-154. 00 HORVÁTH, S. (é. n.): Narda (Száz magyar falu könyvesháza). - Száz magyar falu könyvesháza Kht., kiadási hely nélkül, 205 pp. SZÖVÉNYI, I. (1975a): Adalékok a kőszegi gombkötő céh történetéhez. - Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1971-1972), 5-6: 377-394. ^ SZÖVÉNYI, I. (1975b): Kőszegi gombkötőmesterek és -műhelyek a céh keletkezésétől megszűnéséig. - Savaria 0 Vas megyei Múzeumok Értesítője (1971-1972), 5-6: 395-417. 1985-ben kapta kölcsön a mellényt a NiczKY-család tagjától, KANIA Antalnétól a Savaria Múzeum az 1985-ben megrendezett vasi céhtörténeti kiállításához. (KANIA Antalné NICZKY Éva NICZKY Ferenc (1875-1914) harmadik leánya volt - a grófi ágon, amelynek egyik őse, Gáspár 1663-ban Vas vármegye alispánja volt.) A kiállítás rendezése nyomán a muzeológusok felfigyeltek a tárgyra, s 1986 októberében a tárgyat sikerült megvásárolni az iparművészeti gyűjtemény számára. A bordó bársonyra és selyemre rádolgozott, fémszállal hímzett, díszes lánykamellény valóságos gombkötő remekmű. Nyakkivágása, karlyuka körül hat soros sűrű zsinórfonat fut körbe, alul hét, kerek kiképzésű, ötsoros, csigaszerűen egymás mellé varrt díszítés látható. Felette tulipándísz. A háta közepén sűrű rozetta és tulipándíszítés található. A mellényre mandulaformájú gombokat varrtak - két sorban. A zsinórozások, a sújtások, a vitézkötések, a paszományok, a derékövek, a fonott és horgolt kardkötők és a tollbok- fy| réták képezték a - horgolt és kötött - gombok készítése mellett a gombkötő mesterség feladatkörét. A leggyakrabban alkalmazott vitézkötések voltak: a pozsonyi, a csillagos, a hatgerezdes, a borjúszájú, a kéményes és a körte formájú (SZÖVÉNYI 1975a). Míg a paszományosok - a gombkötőkkel egy céhbe tömörülve - a német ízlésnek megfelelő díszítéseket készítették, addig a gombkötők a magyaroknak készítették a termékeiket, bár a zsinórozást a hazai nemzetiségek is átvették és sajátosan átalakítva használták (DOMONKOS 1991). A megyében a szombathelyi gombkötők tömörültek először céhbe 1641-ben, majd ezt követték a kőszegi (1642), a rohonci (1642), a sárvári (1678), a németújvári (1710) és a muraszombati (1758) gombkötő céhek. A Dunántúl legrégibb gombkötő céhe Pápán alakult 1599-ben (DOMONKOS 1991). A 19. század második felében hanyatlott e szakma, mivel a gépi zsinórverés, a gyáripari termelés vette át a szerepét. Szombathelyen a XVI. században még egyetlen gombkötőt sem tartottak számon, ám a következő század közepétől már céhük működött a városban. Hamarosan népes céh lett a gombkötőké: a céhtagok között sok volt a horvát. Annyira, hogy a magyarul írt céhiratok mellett horvát nyelvűeket, valamint olyanokat is találunk, amelyeket magyarul kezdtek és horvátul fejeztek be (HORVÁTH é. n.). Sok horvát származású gombkötő dolgozott a kőszegi céhben is (SZÖVÉNYI 1975b).