Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

SZENCZY IMRE HERBÁRIUMÁNAK EGY KÖTETE A 38 darab, könyv alakú dobozban tárolt növénygyűjtemény egyik doboza: XXVII. Diadelphia [Kétfalkásak]. 1825-1860, papírkötésű fadoboz (41,5x26x14,5 cm), benne 132 merített papírú herbáriumi borítóívvel (36x22 cm), illetve növénnyel. A 19. századi magyarországi és részben európai kerti kultúra értékes herbáriumi dokumentuma, amely a spontán flórából is tartalmaz gyűjtéseket. A TOME FROM IMRE SZENCZY'S HERBARIUM One box from the plant collection stored in 38 bookshaped boxes: XXVII Diadelphia. 1825-1860, wooden box with paper binding (41.5x26x14.5 cm), with 132 herbarium folders made of rag-paper (36x22 cm) inside, i.e. plants. A valuable herbarium document of 19

th century gardening culture in Hungary and parts of Europe, also including collections of spontaneous flora. IRODALOM - LITERATURE BALOGH, L. & KÖBÖLKUTI, K. (szerk.) (1999): Szenczy Imre emlékezete. - Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 124 pp. 1980 1981 1982 1981-ben került a Savaria Múzeumba annak a régi növénygyűjteménynek 38 nagy, könyv alakú dobozban elhelyezett anyaga, amely SZENCZY Imre (1798-1860), Szombathely szülöttének keze munkáját dicséri. A keszthelyi és szombathelyi premontrei gimnáziumokban is tanító, majd a rend csornai prépostjává, gimnáziumainak igazgatójává lett paptanár egy személyben volt klasszika-filológus, pedagógus, herbárium-alkotó botanikus, vallásbölcseleti kötetek írója és fordítója. A reformkor idején latin remekírók (JULIUS CAESAR, TACITUS) munkáinak magyarra ültetésével komoly érdemeket szerzett tudós tanárt tudományos és irodalmi társaságok is tagjukká fogadták. SZENCZY Imre a magyar botanika KITAIBEL Pál munkásságát követő korszakának - a 19. század középső harmadának egyik legjelentősebb vidéki flórakutatója volt. Keszthely vidékének flóráját SZENCZY, HUTTER Mihály és WIERZBICKI Péter adatai (1842) alapján állította össze SADLER József. Figyelemre méltó az is, hogy 1835-i évi karintiai útja alkalmával, mint az első magyar botanikus turista közel 3000 méteres magasságig megjárta a Groß-Glocknert. Enciklopédikus növényismeretre törekedve 1825-től nemcsak a természetes flóra növényeit, hanem mindazokat gyűjtötte, amelyeket a házakban, kertekben és üvegházakban ültetve látott, valamint csere útján hazai és külföldi forrásokból be tudott szerezni. SzENczY-nek a természetből való növénygyűjtései ma inkább a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában, míg kerti növényei a Savaria Múzeumban találhatók. Az utóbbi anyagban sok növénye származik botanikus kertekből, valamint a nyugat-magyarországi vármegyék uradalmi, egyházi és polgári kertjeiből. Ezek alapján herbáriuma hű képe a korabeli kerti kultúrának, illetve történetének értékes kordokumentuma. A gyűjtemény a növényeket LINNÉ ún. mesterséges rendszere szerint csoportosítva tartalmazza, amely az ivarlevelek (porzók és termők) számán és helyzetén alapul. Mint ilyen - a Növénytárban őrzött KiTAiBEL-herbárium mellett - szinte egyedülálló hazánkban. Hatalmas fajgazdagságára jellemző, hogy csak a veronika (Veronica) nemzetségből 65, míg pl. a zsályából (Salvia) 45 fajt tartalmaz (a spontán flórában ugyanezen genuszok mai hazai fajszáma 32, illetve 7). A 170-180 éves növények némelyike még eredeti színét is megőrizte. A herbáriumra GÁYER Gyula irányította igazán a tudományos világ figyelmét (1922), majd 1926-ban PAUER Arnold szombathelyi premontrei tanár ismertette részletesebben. SZENCZY halála után kerti herbáriumát a csornai prépost a szombathelyi premontrei főgimnáziumnak ajándékozta, amelyet utóbbi később a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának adományozott tovább. Végül HORVÁTH Ernő közreműködésével 1981-ben „tért haza" Szombathelyre. BALOGH Lajos