Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

DÍSZMAGYAR Leltári számok: HV.66.1.1.1., 66.1.1.2., 66.1.1.3.1., 66.1.1.5.1., 66.1.1.5.2., 66.1.1.6., 66.1.1.7.1-2. Mente: bordó bársony felhasított ujjú, aranysárga zsinórzattal és ékszerekkel. Széles gallérján és szélein körbefutó prémszalag. Kétoldalt felhasított. Ujján és oldalhasítékánál barnás-piros gyöngygombbal. Atilla: fehér mintás selyembrokátból varrt, hosszú ujjú atilla, elején és rövid felhasított ujján aranyozott zsinórrátétes díszítéssel. Belül fehér selyemmel bélelt. Nadrág: világosbarna selyemtrikóból varrt hosszúszárú feszes nadrág, aranysárga rátétes zsinórdíszítéssel, alul fekete gumiszalaggal. Zsinóröv, kardtartó öv, nyakkendő, csizma. HUNGARIAN CEREMONIAL DRESS Inventory numbers: HV.66.1.1.1., 66.1.1.2., 66.1.1.3.1., 66.1.1.5.1., 66.1.1.5.2., 66.1.1.6., 66.1.1.7.1-2. Pelisse: claret velvet, with slit sleeves, golden yellow cording and ornature. Fur band running round the edges and the broad collar. Slit on both sides. Brownish red spherical buttons on the sleeves and side slitting. Atilla: long-sleeved atilla sewn from white patterned silk brocade, with gilt appliqué cording on the front and the short slit sleeves. Inside lined with white silk. Trousers: full length tight trousers sewn from light brown silk tricot, with golden yellow appliqué cording, black rubber band at the bottom. Cord belt, sword belt, neckerchief, boots. IRODALOM - LITERATURE TOMPOS, L. (2005): A díszmagyar. A magyar díszöltözet története. - Magyar Mercurius, Budapest, 152 pp. 1963 1964 1965 1964 júniusában vásárolták a díszmagyar ruházatot REISZIG Gézánétól 2300,- forintért. A ruhát REISZIG Imre gazdatiszt viselte 1903-1945 között. Az 1960-as évek elején alakult Helytörténeti Osztály a kronológiai (újkori emlékek) megkötést átlépve Vas megye kultúrtörténeti értékeinek gyűjtését, a polgári értékrend szellemi örökségének feltárását és folyamatos feldolgozását tekintette feladatának. Gyűjteményének kialakításakor a tárgyi anyagot három elkülönülő leltárkönyvbe - viselet, érem, egyéb vegyes tárgyi - csoportosították. A tárgyi anyaghoz tartozó viseleti gyűjtemény időközben befogadta az általános textilgyűjtemény fogalmába tartozó műtárgyakat is. A díszmagyar előzményei a 16-17. századig nyúlnak vissza, véglegesnek tekinthető formáját a reformkorban nyerte el. Maga az elnevezés azonban egy kicsit későbbi, a 19. század második feléből való. A díszöltözet kialakulásában jelentős esemény volt V. FERDINÁND pozsonyi koronázása 1830-ban (TOMPOS 2005). A 19. századra kialakuló férfi díszöltözethez hozzátartozik a felsőkabát, azaz a mente, az alatta viselt dolmány, a nadrág és a vele egyező színű alsónadrág, a süveg tollforgóval, a nyakkendő, a csizma, sok esetben zsinóröv és kardcsatlék is. Ötvösmívű övvel, mentekötővel, ékköves-zománcos csatokkal és gombokkal a korábbi századokban is díszítette ruháit a tulajdonos, majd az 1860-as évektől kezdve az öltözethez illő ékszerkészlet is készült hozzá. Ennek részei a mentekötő, az öv, a süvegre való forgó, a mentére való nagyobb, a dolmányba illeszthető kisebb gombok és a sarkantyú. A nagy ékszerkészletbe beletartozik a díszszablya is, felkötéséhez az övre kardkötő láncokat csatoltak. A díszmagyar más nemzeti díszviseletektől eltérően túlélte a 19. századot, a két világháború között teljesen elfogadott - és a külföldiek által gyakran megcsodált - alkalmi öltözet maradt. KOLNHOFER Vince