Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

PASZTORMUNKA Leltári szám: 59.194.1. SHEPHERD'S WORK Inventory number: 59.194.1. Egy darab természetes faágból kifaragott, végén háncsrabontással, közepén három helyen kisebb háncsrabontással, felső végén lakattal lezárt dísz. Hosszúsága 89 cm, háncsos végének a hosszúsága 40 cm. A lakat hosszúsága 6 cm. Ml ON Ornament carved out of a single piece of natural wooden branch, with shredded bast ornamentation at the end, three smaller shredded bast rings in the middle, with a padlock decoration at the upper end. Length 89 cm, length of bast end 40 cm. Length of padlock 6 cm. IRODALOM - LITERATURE ILLÉS, P. (2007): Fábián Gyula (1884 - 1955) és a „nép-rajz". A jáki gerencsérek tükrében. - In: KÖBÖLKUTI, K. (szerk.): Fábián Gyula emlékezete. Fábián Gyula emlékülés születésének 120. évfordulója alkalmából. Berzsenyi Dániel Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, pp. 59-72. MADARASSY, L. (1934): Müvészkedő magyar pásztorok. - Egyetemi Nyomda, Budapest, 164 pp. 1954-ben a győrvári ÁR Jánostól kapta a múzeum ajándékba azt a három tárgyat, amelyek között egy juhászkampó, egy pásztorlánc és egy szobadísz volt. A juhászkampó kivételével a másik két tárgy már a népi iparművészet kategóriájába sorolandó, hiszen nem használati tárgyak: csupán ajándék és dísztárgyak. Amíg a mángorlók, tükrösök esetében az alkotók amellett, hogy ajándéknak szánt tárgyakat készítettek, azok egyidejűleg használati tárgyak is voltak. Ezek pedig már a „müvészkedő magyar pásztorok" - hogy MADARASSY László 1934-ben megjelent kötetének címére is utaljunk - nemzedékének tárgyai. Sem a pásztorlánc - egy fából faragott falánc, a végén nyélszerű bottal -, sem a szobadísz - egy fából háncsra bontott „bolyhos" darab, amely leginkább a mai antisztatikus portörlőbotokra emlékeztet - nem használható, csak díszként kihelyezhető. ÁR János elmondása szerint az 1910-es 1920-as években a mestergerendára, az 1950-es években pedig tükör keretére akasztották. A századelőn olyan kedvelt volt a faluban, hogy házanként két-három is volt belőle - mondta az adományozó. ÁR János az 1910-20-as években juhász volt, s akkoriban készített ilyeneket ismerőseinek ajándékba. (A juhászkampót azért faragta, hogy megmutassa, milyent használt annak idején. Ilyeneket készített ismerőseinek is.) MADARASSY (1934) említett kötetében írta: Ma a Dunántúlon még Sopron, Vas Zala, Veszprém, Somogy, Tolna, Baranya megyékben, a Felföldön Hontban, Nógrádban, Hevesben, Gömörben, Borsodban, az Alföldön s Hortobágypuszta körzetében és a volt Sárrét területén étnek remekelő pásztorok, aki új anyagok felhasználásával, új fogásokkal bár, de híven őrzik a magyar pásztorművészet hagyományait. De könyvében nem említi ezeket a dísztárgy-ajándéktárgyakat, csak a használatba is vehető dísztárgyakról szól. A múzeumba került darabokat ÁR János eredetileg szakköri kiállításra faragta. E tárgyak már-már átmenetet képeznek a népművészet és a népi iparművészet között: e változás a két világháború között indult el - részben a Gyöngyösbokréta-mozgalomhoz is kötődő, a pásztorművészetre fordított kiemelt szakmai és közfigyelemnek köszönhetően. Ezzel párhuzamosan fejlődik e korszakban például a fazekasság is: a jáki fazekasok díszműipari termékeket kezdenek gyártani. Az 1933-as és 1934-es megyeházi kiállítások közül a másodiknak már a szombathelyi városi idegenforgalmi iroda volt a rendezője (ILLÉS 2007). A juhászkampót az 54.11.1., a pásztorláncot az 54.11.2., a szobadíszt pedig az 54.11.3. szám alatt leltározta be DÖMÖTÖR Sándor, a múzeum akkori néprajzkutatója, igazgatója. ÁR János a faragókését is a múzeumnak ajándékozta, az 59.1759.1. leltári szám alatt található.