Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

RIGÁSZÓFELSZERELÉS DARABJAI Leltári számok: N.59.1425.3.1N.89.1425.1., N.59.1425.8. ITEMS OF BIRD-CATCHER'S EQUIPMENT Inventory numbers: N.59.1425.3.1., N.89.1425.1., N.59.1425.8. The bird catcher's (literally: thrush catcher) equipment consists of three items: glue bag (59.1425.3.1.), thrushcatching cage (89.1425.1.) and gum preparation pot (59.1425.8.). The glue bag is a worn bootleg formed into a sheath, with a thick layer of dried tarry bird-lime. The lime sticks are stuck fast. The sticks are carved from partially shaved semi-hardwood, one end is squared off with a hole drilled through, the thin shaft dipped in bird-lime extends obliquely from this end. Length 23.5 cm, width 14.2 cm. The trap cage is rectangular: a wooden cage with ribbed sides and a lattice of twigs all around. Length 44 cm, width 32 cm, height 20 cm. The gum preparation pot is a very large green glazed pot with a round base, strongly pot-bellied, with two handles and a mouth with a rounded rim, which has been bound with a network of wire. One side of the rim is broken off, extremely cracked. Exterior smoky, highly used condition. IRODALOM - LITERATURE CHERNÉL, I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre. Második könyv. - A Földmivelésügyi Magyar Kir. Minister Kiadványai, Budapest, 830 pp. ILLÉS, P. (2004): A látvány, az etnográfus és fényképes dekoráció. Csaba József néprajzi fotográfiáiról. - In: FEJŐS, Z. (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum, Budapest, pp. 119-133. PÁVEL, Á. (1942): Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben. - Néprajzi Értesítő, 34:141-163. A rigászó felszerelés három darabból áll: enyvestarisznya (59.1425.3.1.), hívókalitka (89.1425.1.) és enyürohasztó fazék (59.1425.8.). Az enyvestarisznya hüvelyszerűen kiképzett elviselt csizmaszár, amelyre vastagon kátrányos lép van rászáradva. A lépesvesszők beleragadtak. A vesszőket félig hántolt félkeményfából faragták, egyik végük szögletes, amibe egy lyukat fúrtak, ebből a végből nyúlik ki rézsútosan a vékony, lépbe mártott nyél. Hossza 23,5 cm, szélessége 14,2 cm. A hívókalitka téglalap alakú, mindenoldalán vesszőrácsozatú, bordázott falu fakalitka. Hossza 44 cm, szélessége 32 cm, magassága 20 cm. Az enyürohasztú fazék egy kerek talpas, erősen hasas, igen nagy, kétfülű, öblös-peremes szájú, mázas, zöldszínű fazék, melyet hálószerűén dróttal átkötöztek. Peremének egy széle letört, erősen repedezett. Kívül füstös, erősen használt állapotú. 1951 1952 1953 1952-ben leltározta DÖMÖTÖR Sándor a múzeum néprajzi gyűjteményébe a farkasfai TÓKA Ferenc és TÓKA Gyula ajándékait, melynek része volt egy „enyürohasztó fazék", két „enyüstarisznya" és két „hívókalitka" vagy „hiukalicka", a népi fenyőrigófogás néhány kelléke. A magyarhoni madárfogást CHERNÉL István az 1899-ben kiadott Magyarország modorai című munkájában említette először (CHERNÉL 1899: 748-749). Meglátása szerint Vas és Sopron megyékben nagy divatja volt a „fenyvesfogásnak", főként az Őrségben és Pulya (ma Oberpullendorf, Burgenland) tájékán. Pulyáról írja le azt a fogási módot, melynek lényege, hogy valamilyen állvány tetejére kis fácskát, bokrot tettek, amit azután teleraktak lépes vesszővel. A fogott madarakat vásárra vitték, ahol a nagyvárosi ínyenceknek árusították jó pénzért. Majd fél évszázaddal később, 1942-ben PÁVEL Ágoston szentelt a vendvidéki és őrségi rigászás témájának önálló tanulmányt (PÁVEL 1942). A dolgozat elkészítését jelentősen segítette CSABA József nagycsákányi (ma Csákánydoroszló) gyűjtő, aki többek között PÁVEL Ágostonnal is intenzív levelezést folytatott néprajzi tárgyú kutatásiról. CSABA József szintén egy levélben hívta fel a muzeológus PÁVEL figyelmét a madárfogással kapcsolatos körmendi gyűjtéseire, aki nagyon megörült az értékes adatoknak és további, főként fényképes dokumentációk elkészítésére ösztönözte barátját. CSABA József ennek hatására készítette el 1941 telén azt a kitűnő fényképsorozatot, mely a Farkasfán akkor még élő madarászás technikáját, az eszközök eredeti használatát rögzítette (ILLÉS 2004). A fényképeken látható személy CSABA József közlése alapján ORAVECZ bácsi; gazdog vend paraszt; azóta meghalt. Agyonfagyott rigászás közben. A levelezésben CSABA József említést tett Farkasfa legöregebb rigászára is, a 72 éves TÓKA Imrére, aki ötven esztendőn át űzte ezt a foglalatosságot.