Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
FEKETE Mária: Szentvid vára
A hegyen a neolitikumtól az újkorig folyamatos lakottság, illetve eltérő mennyiségű leletanyaggal valamilyen szintű - majdnem állandó - területhasználat igazolható. Az a települési szisztéma, amelyet Velem—Szentviden megismertünk, a város megtervezőitől, felépítőitől, első állandó lakóitól, a késő halomsíros-korai urnamezős népességtől származik. (BANDI és FEKETE 1979: passim; BANDI és FEKETE 1983: 101.) A mintegy 50 ha területű település lakói lényegében azonos módon használták a részben kifaragott, részben épített lakóteraszokat a következő évszázadokban, több mint ezer évig. Rómaiaknak és a népvándorláskor különböző népeinek eddig csak szórványos leletanyagát ismerjük. A Karoling-korból ismerjük a hegy első írásos megnevezését Uitinesberc/Uitanesberch formában 5 (MlTTERAUER 1963: 85-86, 167-169; PRICKLER 1966: 85.; OLAJOS 1969: 88; TÓTH 1972; VÉKONY 1984, VÉKONY 1985; BONA 1998). Ekkor a hegy tetején templom és körülötte temető volt. A honfoglalás után sáncvár épült a hegyen, utána az Árpád-korban kővár is. Okleveleink ugyan csak 1270-től említik ennek létezését, de megépítése ennél biztosan korábbra keltezhető. A Kőszegi família és a király közötti, hosszan elnyúló hatalmi harcok miatt e várat végül, a XIII. század végén le kellett rombolni. Később a lelőhely nagyobb tájegység búcsújáró központjaként 6 is működött, és egészen az 1970-es évekig megőrizte archaikus jellegű, korábban vas-, majd - a XX. század elejétől már biztosan - különböző alakú viasz offerek 7 (FEKETE 1996; SCHMICKLI 1999: 29) oltárra tételének szokását. 8 A hívők főleg saját maguk, családtagjaik és háziállataik, valamint házaik épségéért, egészségéért, vagy éppen gyógyulásáért könyörögve vásárolták meg a különféle figurákat. Az évenkénti 5 A Karoling határjárások a 860-as évre vonatkoznak. 6 A közvetlen környék búcsújáróhelyei (Léka, Rőtfalva, Szentvid) körülveszik az Irottkő, — 883 méteres magasságával a környék legmagasabb csúcsa - tömbjét. A Szentvidhez legközelebbi búcsújáróhely a kettős hajójú, gótikus rőtfalvi templom, melynek a hegyeken át összeköttetése volt Trianonig a velemi búcsújáró hellyel. Mindkét templom őriz búcsús zászlókat, fogadalmi képeket a szomszéd kegyhelyről. A velemiek fogadott napja Sallóskor (Sarlós Boldogasszony, július 2.) van Rőtön. 7 Pogány hagyománynak ítélte a kőszegszerdahelyi (ennek filiája a Szent Vid kápolna) Mindenszentek templom akkori plébánosa - a későbbi egri érsek Dr. Seregély István. Ez olyan mértékben „megbénította" a mélyen vallásos falusiak emlékezetét, hogy évtizedekig hallani sem akartak ilyen, a kedves papjuk által elitélt szokások egykori gyakorlásáról, létéről falujukban, templomukban. A kápolnában elzárt viasz offereket csak néhány évvel ezelőtt nézhettem meg és rajzolhattam le. 8 Szent Vid és/vagy a lourdesi Szűz Mária oltárára helyezik a viaszfigurákat: férfi, nő, fiú, lány, pólyásbaba, tehén, ló, fül, szem, kar, láb, kéz, szív és ház, a tetején nőalakkal. Ez utóbbi offer minden bizonnyal a tersattoi, loretoi, loretto(m)i „Mária háza" ábrázolása lehet. E tárgyakat, - mindenki a neki megfelelőt - megvásárolja, „megimádkozzd\ ezután a „céhmester' (sekrestyés) összeszedi, és újból eladja. Manapság - a különféle szándékokért imádkozva - már csak pénzt tesznek az oltárra, vagy, - még egyszerűbben - dobnak a perselybe.
