Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

Wildgraf Emich passaui püspök. A korabeli műszaki feltételeket, köztük szekereket, ostromgépeket és egyéb harci eszközöket Bécsújhelyen állították rendelkezésére. A háborús készülődés mértéke igen nagy volt. Kőszegi Iván erre nem volt felkészülve, jól mutatja ezt Nyugat-Magyarország elfoglalása. Először Nagymarton ostroma következett, aztán felégették Fraknónádasdot, Tormafalut, Vulkapordányt, bevette Kertest, Borbolyát és Szentmargitbányát. Ez utóbbi parancsnoka Friedrich Kreuzbeck lett. Aztán bevették Ágfalvát, mert lakói gyakran fosztogattak az osztrák hercegségben. Ezután Sopron és Sopronnyék, de hamarosan Kabold is megadta magát. Kaboldot Berthold Emmerberg parancsnoksága alá helyezték. A továbbiakban Pinkafő, Pörgölény, Ober, Oribükkösd, Óvár, Szentelek, Velege, Villamos, Felsőlövő, Alsólövő, Németlövő, Vashegy bekerítésére is sor került. Rohonc nyolc napig tartott ki, és felmentésre várt. Ez azonban elmaradt, így Rohonc is megadta magát. Itt Ulrich Stubenberg vette át a parancsnokságot. Szalónakon Hugo von Teufer folytatott tárgyalásokat, ezután meg is adta magát. Szalónak kapitányságát Heinrich Stubenberg, Ulrich testvére vette át. Pinkafő elpusztítása után észak felé vették az irányt, ahol Magyaróvár bevétele után Albert eloszlatta hadait, majd győztesen Bécsbe vonult. Ez volt a Fehde első szakasza (THEUER: 1985: 79-86). A második szakaszra maradt a Kőszegiek legerősebb vára (várvárosa), Kőszeg hódoltatása. Az őszi munkák után újra szervezték I. Albert hadait, amelyet Stájerországból, Karintiából és Tirolból egészítettek ki, hogy 1289. szeptember 25-én a Kőszegiek legnagyobb erőssége, Kőszeg ellen vonuljanak. Az ostrom szeptember 25-én kezdődött. Másnap, 26-án Kőszegi Ivánnak sikerült Borostyánkő alatt érzékeny veszteséget okozni Albert hadellátóinak soraiban. A krónika szerint 500 embert csonkíttatott meg közülük. Az eset azonban még inkább feldühítette a Habsburg herceget. Kőszegi Iván érezhette, hogy a védők nem tudnak ellenállni a nagy nyomásnak, miként az a tavaszi hadjárat során is történt. Ezért vétette magához a védők gyerekeit, azzal fenyegetvén őket, hogy megöleti őket, ha kapitulálnak. Ez magyarázta hihetetlen kitartásukat a rájuk zúduló nyíl- és kőzáporral szemben. Akkor is kitartottak, amikor a faltörővel lerombolták a falak egy szakaszát. Az ostrom tizenegyedik napján, 1289. október 5-én azonban fel kellett adni a várost, hogy aztán csapatostul a várba húzódjanak. Dárdákkal, nyilakkal, de a közelharcban karddal is védekeztek a várra koncentráló ostromlókkal szemen. Ahol lehetett sárral, agyaggal tömték el a falak réseit, köveket, gerendákat, fahasábokat görgetve a támadókra. Az asszonyok meg forró vizet öntöttek alá. Mikor azonban a hajítógépek segítségével szurokkal átitatott koszorúkat hajítottak a városra, ahol lángot kaptak a házak és a kolostor és annak könyvtára is: „Casa autem fratrum minorum penitus conbustam arreptis calicibus et libris ac ornamentis ecclesia recesserunf (GOMBOS 1937-1938/1: 514-515). Végül az ostromlók faltörőkkel beszakították a kapukat. A több hetes ostromban elfogytak a kész-