Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

Miközben tehát a szomszédos osztrák és stájer hercegségekben a városok születésének vagyunk tanúi, nálunk a központ távolságtartással teldntett le rájuk. VI. Béla, kényszerűségből ugyan, de a tatárjárás után kénytelen volt megkötni a magyar főnemesség első generációjával, köztük a Kőszegiekkel, a maga kompromisszumát. Ez a hatalommegosztás első intézményeiülése volt Magyarországon, amely magában hordta a magánvárak és városok létrejöttének lehetőségét. A Kőszegi grófok ekkor, a XIII. század második felében helyezték át főúri udvarukat Németújvárról Kőszegre, ahol még a Felsővárat is használták (TAUCHER 1934: 10-11). A Németújvári- vagy Kőszegi-családnak azonban új központra volt szükség, hiszen a kőszegi Felsővár az új és sokféle funkcióra már alkalmatlan volt. Elve tehát az uralkodói kompromisszummal, hozzáfogtak a kőszegi magánvár és város kiépítéséhez. Ezúttal azonban annak a mintának az alapján, amely ekkor terjedt el az osztrák és stájer hercegségben. Nevezetesen a Burgstadt, a várváros formájában. II. Ottokár védelme és ellenőrzése alatt: a cseh-magyar háború Hogy a két osztrák hercegség határán alapított város térségbeli pozícióját megérthessük, idéznünk kell a határrégió XIII. század végi történéseit. A nyugat-magyarországi események kronológiája is árulkodó. IV. Béla tisztában volt azzal, hogy az ő halála után Mária királyné és Anna hercegnő, V. István leánytestvére védtelenné válhatnak. Ezért fordult röviddel halála előtt rokonához, II. Ottokárhoz, hogy kieszközölje a családtagjai védelmét. Nem véletlen tehát, hogy Anna hercegnő 1270. májusában élt is ezzel a lehetőséggel, és Ottokár udvarába menekült (ALMÁSI 2000: 146). Egyben a királyi kincseket is magával vitte. A koronaékszerekkel egyébként Kőszegi II. Henrik kísérte őket, így Kőszegi Henrik és fia Iván is meghódolt Pfemysl Ottokárnak. Ez azt jelentette, hogy a nyugat-magyarországi várak is a cseh uralkodó ellenőrzése alá kerültek, így többek között a Vas megyei Dobra, Szalónak, Borostyánkő, Kőszeg, Szentvid, valamint Kertes és Roj (MEYER 1990: 118). Állítólag összesen 11 vár átadására került sor. Ráadásul először fordult elő, hogy magyar főúr külhoni segítséghez fordult (FüGEDI 1989: 26-27). II. Ottokár pedig a Brno mellett fekvő Hlava várát, valamint az alsó-ausztriai Laa, Neuenburg, Stockerau, Geizin és Stein várát, illetve városát adományozta a Kőszegi-családnak (HORVÁTH 1871: 88). II. Ottokár uralmi területe Soprontól egészen Szlavóniáig és Horvátországig növekedett. V. István ezután a szlavón bánságot elvette Kőszegi Henriktől, és látható volt előre, hogy ellenőrzése alá vonja a nyugat-magyarországi térséget.