Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

ILON Gábor - GRYNAEUS András - TORMA Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról

vízparti ligeterdők) és lomboserdők növényeitől származnak (gyertyán, erdeifenyő, mogyoró, kányabangita). A különböző minták növénytani összehasonlítása értékelhető különbséget nem mutat, gyakorlatilag hasonló ökológiai igényű fajokat tartalmaz. A leletanyagban található növények termésérési- és hullási ideje a nyár végi—őszi időszakra tehető, de ez általánosságban jellemző a növényfajok legtöbbjére. A palánk építési idejének további pontosítása ezért csak a leletanyag teljes kiértékelésével és megfelelő mennyiségű maradvány meglétével lehetséges. Összehasonlítva a szentgotthárdi és a közeli, továbbá jó archaeobotanikai anyaggal rendelkező pápai (2. táblázat és TORMA 1996) török kori palánk növénytani anyagának összetételét az alábbi megállapítások tehetők. (Pápán csak egy zacskó minta kb. 3—4 kg földmintával állt rendelkezésre, ezért csak a fajok százalékos értékeinek összehasonlítására szorítkozom). Mindkét lelőhely esetében jelentéktelenebb szerepet kapnak a kultúrnövények maradványai, ami a magvak spontán bekerülését jelzi a palánk szűkebb környezetéből. Figyelemre méltó, hogy a pápai anyagban a gyümölcsök mellett csak a gabonafélék maradványai (búza, köles) találhatók. Ez egyben az építési különbözőségekre is utal. A pápai palánk betöltésében jelentős szalmás rétegekkel találkozhattunk, feltehetően a szénült gabonamagvak és azok gyomnövényei is így kerültek a mintába. Ezek ellenére a szántóföldi és kapáskultúrák gyomnövényei a fajok megoszlásában kísérteties hasonlóságot mutatnak. A pápai leletanyagban a ruderáliák között dominálnak az emberi lakóhelyhez kötődő gyomnövények maradványai (bolygatott, szemetes helyek, udvarok, utak). A nedves területek és erdővágások gyomnövényei kevés faj és egyedszámmal jellemezhetők. Az egyértelműen közeli erdőterületre utaló növénymaradványok hiányoznak a pápai mintában. Az erdőirtások, erdőszélek gyűjtögetett gyümölcseinek (mogyoró, szamóca) növénymaradványait valószínűleg az építőknek köszönhetjük. A palánk dendrokronológiai kiértékelése A leletmentés során előkerült és vizsgált gerendák két fafajhoz tartoztak: három gerenda lucfenyőből {Picea abies (L.) Karst.) készült, kettő pedig kocsánytalan tölgyből {Qeurcus petraea (Mat.) Lieblein). A konstrukcióban vízszintesen elhelyezett fenyőgerendák faragottak voltak, míg a 40—50 centiméter átmérőjű, bárdolatlan tölgyekből a függőleges cölöpök készültek. Mindkét tölgycölöpön a szijácshoz tartozó évgyűrűk is megfigyelhetők voltak, sőt a nagyobb (68 évgyűrűt tartalmazó) maradványon néhány helyen a kéreg is megmaradt. Mindkét tölgyfát a ma szokásos vágáskornál (90-120 év) korábban vágták ki, kb. 70 éves korukban. A fenyőgerendák közül a leg-