Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
ILON Gábor - GRYNAEUS András - TORMA Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról
Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 31 (2007) Bevezetés 1998. június 18-án este a magyar-szlovén vasút nyomvonala megelőző régészeti feltárásáról munkatársaimmal Szentgotthárdra mentem vacsorázni. A város központjában, a Széli Kálmán tér keleti oldalán, a ciszterci kolostor épületétől D-re közműárok mélyítésére lettem figyelmes (1. ábra). Az árokba pillantva - a pápai városerődítéseken végzett kutatásaim alapján (ILON 1988, 1995, 1996: 307, 6-7. ábra) - azonnal bizonyos voltam abban, hogy egy gerendapalánkot látok. A beruházó várossal és a kivitelezővel történt megállapodást követően június 23-26. között került sor a leletmentésre. Munkánkat megnehezítette, hogy a közmüárok miatt leszűkített úttestről a forgalmat nem terelték el, így állandó benzingőzben és omlásveszélyben kellett dolgoznunk. Az is nehezítette a kutatást, hogy a kinyitott, 1,2 m széles, új közmüárok mindkét oldalán régi közművek voltak, így ezért sem lehetett szó a feltárás területének kiszélesítéséről. A közműárok kb. E—D-i irányban harántolta a palánkot. A palánk D-i, külső oldalán sekély, 5 m széles árok volt. Ezt egy kettős, tölgy gerendasor követte, függőlegesen levert farönkökből. Ebből 3 db esett bele a közműárokba. Kettő cölöpből mintát vettünk dendrokronológiai vizsgálatra. Ezt követte a többrétegű, egymásra derékszögben elhelyezett gerendákból rótt palánkszakasz, amelyből csapolásnyomokat őrző fenyőket is kiemeltünk. Itt rőzsekötegek voltak elhelyezve a sűrűn egymás mellé fektetett rönkökre. A rönköket nyár és fűz ágakkal, gallyakkal is összeerősítették (áthurkolással, mint a kosárfonásnál). 1 Ez a sűrű palánk (azonos jellegű az általam feltárt és közölt /ILON 1996: 307, 7. ábra/ pápai Deák F. utcaihoz) 2 tölgyből és fenyőkből állt és kb. 13 m széles volt. A belső oldal technikai megoldását nem tudtam kideríteni, mert egy vízgyűjtő betonaknájával azt megsemmisítették, így a palánk belső szélét sem ismerhettük meg (2. ábra). A feltárt palánkszakaszról - szerkezeti jellege, megoldása és hatalmas mérete alapján akár azt is — feltételezhetjük, hogy kaputorony, netán híd pillérének alapozása is lehetett. Ezt egy székesfehérvári adat (SIKLÓSI 1999: 40-41, 179. ábra) alapján bátorkodom felvetni. A jellegzetes, de kismennyiségü XVI. századi kerámia mellett egy jó megtartású ép lakatot (3. ábra) érdemes külön megemlíteni. A régészeti leletek (edény-, és vastöredékek, valamint tárgyak, csontok és archaeobotanikai emlékek) a farönkök közé döngölt földből kerültek begyűjtésre. 1 Hasonló megoldást ismerünk a nagykanizsai belső várból, ahol azonban a függőleges cölöpöket erősítették össze ilyen módon. Lásd erről MÉRI 1988: 27, 3. ábra, IV. tábla 3, VII. tábla 2-3. 2 Ugyanakkor eltérő jellegű Pápa város keleti palánkjától és az ott hivatkozott példáktól, valamint a gyulai török kori palánktól. Utóbbira lásd GERELYES 1996: 114-120.
