Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Georg TIEFENGRABER: Zum Burgenbau in der Oststeiermark. Kelet-Stájerország várépítészetéről

Kelet-Stájerország várépítészetéről Stájerország Hartberg, Fürstenfeld, Feldbach és Radkersburg megyéi alkotják azt az északkeletről hegyek övezte, változatos területet — lényegében a pannon síkság folytatását — mely egykor a 2007. évi kőszegi konferencia témáját képező NyugatMagyarország egyik közvetlen határvidékét képezte. Keleti irányú nyitottsága már korán nagyszámú erősség építését tette szükségessé, részben a határ, de talán még inkább a XII. századtól egyre intenzívebb betelepülés biztosítása érdekében. Ez — a Murától keletre, illetve a Wechseltől és Masenbergzugtól délre eső— terület 796 után a karoling Alsópannoniához tartozott, majd a 907. évi pozsonyi csatát követően magyar fennhatóság alá került. Ottó császár 955. évi győzelmét követően a birodalmi határ a keleti Mura-vidék Möns Predelnek nevezett dombvonulatáig tolódott ki. E határvidék újjászervezése kapcsán számos központi helyzetű vár emelésére illetve újabb kiépítésére került sor, közülük Deutschfeistritz, Straßengel, Gösting, továbbá a gráci és wildonai Schlossberg említendő meg. Hasonló defenzív jellegű építményeket a határvonal túlsó oldaláról nem ismerünk, de a Möns Predeltől keletre található, csak helynevekből ismert „ magyar falvak " mindenképpen határőrtelepülésként értékelhetők. III. Henrik hadjáratainak köszönhetően azután 1043-tól a határ tovább tolódott kelet felé és hosszú időre a Lajta-LafnitzKutschenitza-vonalon állapodott meg (1. ábra). Ezzel kapcsolatban tételezhetők fel itt az első várépítkezések is, bár ezek régészeti bizonyítékai egyelőre még nem ismertek. A településhálózat kiépülése mindenesetre csak a XII. században vett jelentősebb lendületet, a legtöbb vár — így a ma erősen átalakított formában ránk maradt Neuberg, Thalberg, Riegersburg (2. ábra), Kornberg, Kapfenstein, Bertholdstein, Bärnegg, Reinberg, Eichberg, Hohenbrugg, továbbá Hagegg és Klöch romjai és számos, név szerint nem ismert motte és ún. Hausberg— elsősorban a század utolsó harmadából eredeztethető. Ez utóbbiak között azonban olyan erősségek is találhatóak — így Riegersburg valamint a hozzá hasonlóan topográfiai helyzetű Alt-Gleichenberg várromja — ahonnan a VIII—IX. századra keltezhető kerámialeletek ismertek (3—4. ábra). Nem zárható ki tehát, hogy a későXII. századi várépületek itt nem csupán az őskor magaslati telepeit, de Karoling-kori erődítményeket is megsemmisítettek. Sajnos, Kelet-Stájerországban még mindig igen kevés várásatásra került sor, s ez nem csupán az álló várakra vagy romokra áll — utóbbira példa Alt-Radmannsdorf korai ásatása (5. ábra) — de azokra a különböző megnevezésekkel illetett kisméretű erősségekre is, melyek esetében régészeti kutatás nélkül sokszor azok építőanyaga (fa-föld vagy kő) sem határozható meg. Ez utóbbi erősségek jelentős részének felkutatását és részleges dokumentálását már elvégezte Kurt Kojalek és Diether Kramer (6—7. ábra). Korhatározásuk azonban még csak szórványleletek és fémdetektoros kutatás során előkerült tárgyak alapján lehetséges. Ennek alapján mindenesetre megállapítható, hogy a XII. századnál korábbi leletek nem ismertek ezen erősségekből s a tárgyak túlnyomó többsége a XIII—XIV. századból származik. Igen jelentősek a fém-