Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FELD István: A motték kérdése Magyarországon

árokkal övezett, 12x8 méteres platón található gödör egy egykori toronyépítményre utalhat. Felmérése (7. ábra) azonban nem tünteti fel, hogy itt egy önálló kis domb északi, ereszkedő oldalán kialakított, körárokkal védett erődítésről van szó (SÁNDORFI 1986: 3—7). Az erődítmény viszonylagos közelsége az egyik legkorábbi magyarországi bencés apátsághoz valószínűleg nem csupán véletlen, de ebből nem adódik mintegy automatikusan egy korai korhatározás. Sándorfi értékelését így aligha tekinthetjük többnek, mint egy gondolati játéknak. Sokkal reálisabbnak tűnik a hasonló topográfiai helyzetű, de a domb magasabb része felől még keresztárkokkal is védett zalai Esztergnye értékelése, ahol 1200 körüli építéssel számolnak s melyet csak a kutatók egy része értelmez motteként (VÁNDOR 1990: 59, 65). Ez vonatkozik a következő, jelentős csoportra is, melyet a dombok és kisebb hegyvonulatok legmagasabb pontján emelt, az előzőekkel számos vonatkozásban megegyező erősségek alkotnak. Platóátmérőjük (10-20 m), tengerszint feletti magasságuk (200-270 m) hasonló, a közvetlenül a hegyoldalon körbefutó árok mellett itt is előfordulnak további külső erődítések. Az itt példaként felsorolandó három Heves és Nógrád megyei erősség, Dorogháza-Kastélytető (NOVÁKI és SÁNDORFI 1991-1992: 151,6. kép) (8. ábra: 1.), Ivád-Remete-tető (NOVÁKI és BARÁZ 2000: 14, 18-19. kép) (8. ábra: 2) és Nagylóc-Várhegy (NOVÁKI és SÁNDORFI 1991-1992: 266, 5. kép) (8. ábra 3.) esetében a felmérések mindenesetre nem utalnak egyértelmű mesterséges feltöltésre. Mint különleges esetet kell megemlíteni itt a somogyi Iharosberényt, ahol egymástól alig 1 km távolságra található két hasonló, a megyei vártopográfia szerint motténak tartható erősség, de ezekről — hasonlóan az utóbb felsorolt erősségek többségéhez - közelebbit tehát még aligha mondhatunk (MAGYAR és NOVÁKI 2005: 60-61, 54-55. kép). Egy különösen attraktív megjelenésű várépítményt ismerünk ÉszakkeletMagyarországról. Sajónémetiben, a Sajó feletti dombon álló erősség (9—10. ábra) esetében régészeti kutatás hiányában ma még nem zárható ki, hogy a nagy középső domb itt csak a husziták XV. század közepi építkezésének köszönhető — s még valószínűbb a nyugati és északi, ugyancsak mottejellegű elővédművek eredeztetése ebből az időből (SÁNDORFI 1980: 33-39; NOVÁKI és SÁNDORFI 1992; FELD 2006: 102-105). Ha most végül a kevés számú, a már ásatással is vizsgált várakat vesszük sorba, először arról a két, egymáshoz - s az utóbb említettekhez is - igen hasonló Nógrád megyei erősségről kell szólnunk, ahol az ásatok tulajdonképpen nem is voltak tudatában annak, hogy földhalomvárban, azaz mottéban kutatnak, ezt ugyanis csak az újabb kutatás tételezte fel úgy Nógrádsáp—Tatárka (11. ábra: 1), mint Nógrádmarcal-Kerekdomb (11. ábra: 2) esetében. A Nógrádsáp feletti dombon 1981-1982-ben Soós Virág alapvetően egy X. századi gazdag temetkezést és egy vele egyidős soros temető mintegy 20 sírját tárta fel, nem zárva ki egy lapos sírhalom egykori meglétét sem. Megállapította, hogy