Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra
clarufalvi ezüst kincset. A leletet keleti eredetűnek és egy ember hagyatékának határozta meg, készítésének, használatának idejét 890-1075 közé keltezte, elvetve azt a lehetőséget, hogy úgynevezett „törtezüst" lelet, vagyis csak feldolgozásra szánt ezüst nyersanyag lenne. Bóna István (BÓNA 1964: 151; KAUS 1996: 187) az ékszerek készítési idejét X. század utolsó harmadára keltezte, legkésőbbi időpontként a X-XI. sz. fordulóját határozta meg. Feltételezte, hogy a kincs egy magas rangú személyé, talán a darufalvi vár parancsnokának feleségéé volt és szerinte valószínűséggel 1044-ben rejtették el a kincset, amikor III. Henrik „per Supronium" vezetett hadat Magyarország ellen, és ekkor dúlhatta fel a darufalvi Taborac-hegyen lévő erődöt is. Locsmánd (Lutzmannsburg) A mai országhatár ausztriai (burgenlandi) oldalán, a Repce folyó jobboldali magas fennsíkján áll Locsmánd (Lutzmannsburg) kerek alaprajzú földvára az egykori ispáni székhely és esperességi központ. Locsmánd neve először egy 1156-ban kelt oklevélben tűnik fel. A locsmándi várispánság felbomlásával Kristó Gyula (1969: 131) foglakozott két, 1263-ban kelt oklevél tanúságai alapján. IV. Béla király 1263-ban „hívének, Lőrinc étekfogó mesternek, soproni ispánnak és általa örököseinek és azok utódainak adja az egész Locsmánd (Luchman) vármegyét Lánzsér (Lanzer) várral és egész kerületével". A mai községtől délrre emelkedő dombon a katolikus és evangélikus temető XIX. századi bővítésekor már elhordták a vár sáncainak nagy részét, csak a déli oldalon maradt meg egy 100 méternyi hosszú, jó megtartású szakasz. A vár átmérője eredetileg 160 méter volt. 1900-ban Bella Lajos elszenesedett (tölgyfa) gerendákat figyelt meg a fa-föld konstrukciójú védmű vörösre égett sáncában, a vár területén pedig egy római kori település (tábor) nyomait is felfedezte. Locsmándtól északra jelentős római kori temető sírjait találták meg. 24 Bella az égett sáncokat a római tábor védművének tartotta, de ennek közepébe, a katolikus templom helyén tételezte fel az Árpád-kori várat is. 1955-ben és 1958-ban Alois J. Ohrenberger folytatott itt kutatásokat. 25 Az alatta lévő sáncot IX-X. századi erődítménynek tartotta. A sáncvár közepén álló Szent Vid plébániatemplomban Ohrenberger megtalálta egy korábbi, (Árpád-kori?) 24 Oedenburger Zeitung 1900. XI. 18., és Sopron című napilap 1900. XI. 18. „Locsmándtól északra feltárta egy jelentős római kori temető néhány sírját is." Az 1986. évi leletmentés során a sánc előtti védőárok feltöltésének égett omladékrétegében is találtak másodlagos felhasználásból származó római téglákat, amelyek eredetileg - esetleg — a sánc tetejére épített mellvéd (Wehrgang) erősítésére szolgálhattak (KAUS 1996. 189). 25 A sánc felső részében talált 3 méter vastag égett réteget korai középkori vasolvasztó kohók hulladék-anyagának tartotta. Ezt a feltételezést Kaus (1996) és Nováki (1998) helyesbítették.
