Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra

Bevezetés Miközben ezeket a sorokat írom, „fél füllel" kedvelt vasárnapi műsoromat hallgatom. A „Szonda"

1 című tudományos magazin egyik riportjából tudomásomra jut, hogy Mária Terézia korában hatvanezer példányban adtak ki egy népszerű kalendáriumot. A királynő rendeletben tiltotta meg, hogy a kalendáriumokban tudománytalan nézeteket terjesszenek. Bár ez a rendelet már nincs hatályban, mégis válaszolok azokra a bíráló megjegyzésekre, amelyeket egyik könyvemhez (GÖMÖRI 2002) fűzött várkutató barátom (DÉNES 2003).

2 A kritika egy jeles tudományos ismeretterjesztő, közművelődési és irodalmi folyóiratban jelent meg. Ha a világhálón a soproni vár utáni információért kutatunk, elsőnek ez az írás kínálkozik tanulmányozásra, olyan valótlanságokkal „vilá gosítva fel" a jámbor olvasót, hogy például Sopron nem is 1277-ben kapott a városjogot. De erről később. A kőszegi konferencián a soproni- és a hozzá hasonló, fontosabb nyugatmagyarországi, Árpád-kori fa-földsáncok kutatásának néhány eredményét vázoltam, vagy inkább villantottam fel.

3 Mielőtt röviden áttekintenénk a határvidék sáncvárainak legfontosabb adatait, bevezetésként térjünk ki a fent említett vita tárgyát képező néhány kérdésre. Ezek közül a legfontosabbak, hogy milyen célból és mikor épültek az úgynevezett széles-talpú sáncvárak? Magyarország nyugati határvidékének várait több mint száz éve kutatatják régészek és történészek. A kőszegi konferencia programja szerint Dénes József kőszegi előadásának tárgya volt a kutatástörténet felvázolása, remélhetőleg közzéteszi eredményeit a konferencia aktájában. A korai magyar sáncvárak építési időszakainak meghatározásában az utóbbi félévszázad intenzívebb régészeti ásatásai nyomán sem alakulhatott ki olyan általánosan elfogadható vélemény, amely a további kutatás közös kiindulási pontja lehetne. Bizonyára hasznos, hogy a vitathatatlan részeredmények is inkább kritikai továbbgondoláshoz, mint légvárak „építéséhez" vezetnek. Korszerű ásatási módszerekkel, évtizedeken keresztül végeztek feltárásokat Pozsonyban és Sopronban, illetve kevesebb, de szintén jó dokumentált ásatással vizsgálták meg Moson és Győr Árpád-kori várait is. Amikor e sorok íróját az egykori Országos Műemléki Felügyelőség 1971-ben megbízta a soproni városfalkutatás irányításával, már hatalmas tudásmennyiség halmozódott fel a „soproni várról" a múzeumi adattárban, majd a megjelent közleményekben, amelyek Bella Lajos (1896), Nováki Gyula 1 Kossuth Rádió, 2008. január 6. 14.30. 2 Alkalmazva többek között a „téved (G. J)", „nincs igaza (G. I.-nek)" stb. kifejezéseket is. 3 E sorok írója 1968 óta végez műemléki helyreállításokhoz kapcsolódó várásatásokat, városfalkutatást: a sárospataki vár részleteinek feltárása, majd a feltételezett hevesi „nemzetségfőiispánsági központ" egy hetes szondázó keresése után, 1971-től napjainkig - egy rövid Vas megyei kitérőtől eltekintve - a soproni városfalak feltárásának vezetése.