Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Kiss Gábor - ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: A vasvári ispáni sáncvár

szerint vészjelzéseket, azaz fény-, vagy füstjeleket adhattak a vasvári várnak, ahol még kellő idő (akár napok) álltak az ispán rendelkezésére a védekezés, vagy az ellentámadás megszervezésére. A várat minden bizonnyal eredetileg a Vasi-Hegyhátat lezáró gyepűlétesítmény, az ún. Vasvári sánc északi végének ellenőrzésére, a védelmi rendszer tartozékaként építették fel, még az ezredfordulót megelőző időben, a nyugat-dunántúli határvárak egyikeként (9. ábra). Valószínűleg csak ezután, a XI. század elejétől vált a vármegye központi erősségévé, és lett belőle megyésispáni vár, só- és vas-elosztóhely. Eddig az időpontig védelmét, az egész gyepűhöz hasonlóan, az őrök látták el. Várunk egy olyan pont közelében fekszik, ahol a mesterséges szárazföldi védekezés vonala (a Vasvári sánc) a természetes vízi védelem sávjához (a Rába folyó árterének mocsarai) csatlakozik, vagyis a védekezés jellege megváltozik. Az ilyen helyeken mindig szükség volt megerősített helyre. Dél felé haladva, a Vasvári sánc végénél - ott, ahol a védelmet a Sárvíz mocsarai veszik át — állt egykor Győrvár vára. Ennek nyomait még nem sikerült egyértelműen azonosítani, de az alighanem hasonló topográfiai helyzetben a mai győrvári katolikus templom környékén lehetett. Ugyancsak a vasvárihoz hasonló topográfiai helyzetben, azaz a Sárvíz Zalába torkolásával szemben magasodik a zalaszentiváni Kisfaludi-hegy is, amelyet Nováki Gyula az államalapítás kori vörös sáncú várak csoportjába sorolt (NOVÁKI 1964: 120-131). A vasvári vár, kb. 3,5 kilométerre fekszik az ún. Vaskaputól, vagyis attól a ponttól, ahol az ország központjából, Székesfehérvárról kiinduló, Itáliába tartó kereskedelmi és hadiút, a Katonák útja keresztezi a Vasvári sáncot. Ám a közelében nyílt, a sánc északi végénél (a mai Árokhegy lábánál, a Csipkés- és Bél-patakok összefolyásánál) egy másik kapu, amelyet a Szent Mihály-egyház javait összeíró 1217-ben kelt oklevél említ porta civitatis megnevezéssel, ami talán „városkapudként fordítható le (UB I: 73, 105. szám). Ezen az átjárón vezetett át a Rába jobb partján haladó és csak helyi szereppel bíró Szentgotthárd-Pápoc út. Ez az út a Vasvári-medence keleti szélén (a mai Alkotmány utca nyomvonalán) az ispáni vár alatt tartott Újlak (a mai Alsóújlak) irányába. A vár tehát közvetlenül ezt a kaput és ezt az utat, valamint a belőle kiágazó egyéb — a Csipkerekre (1334), Oszkóba (1217), Olaszkára (ma Olaszfa) (1378), Győrvárra (1266) és Jánosfára (a mai Hegyhátszentpéter területén) (1334) vezető - utak csomópontját ellenőrizte (9—10. ábra). A győrvári vár ugyanakkor a vasvári sánc déli végénél nyíló kapun áthaladó, a Sárvíz bal partján érkező, majd annak jobb oldalán Egervár irányába továbbhaladó utat uralta. A zalaszentiváni Kisfaludi-hegyen levő sáncvár pedig egyebek mellett a Zala bal partján haladó, és a Sárvizet itt átlépő út szemmel tartását végezte el.