Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Kiss Gábor - ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: A vasvári ispáni sáncvár

A sánc északi (belső) oldalára - szemmel láthatóan annak pusztulása után - 1 méteres vastagságban és 2,5 méter szélességben újabb barnás színű kavicsréteget halmoztak fel. Ez a sáncvonal — szintén egy kazetta szélességben történt — megújításának és megmagasításának nyoma. Hasonlóképpen jártak el a metszetek és a terepi megfigyelések tanulsága szerint az építők a vasvári sánc egyes szakaszainak esetében is (KlSS és TÓTH 1987: 3. kép). A sáncárok betöltése egészen sáncmegújítás magasságáig ért. Ennek a betöltésnek az anyaga önmagában változatos színű (sárga, barna és szürke), ám mégis viszonylag egységes agyag. A metszetéből arra lehetett következtetni, hogy az árkot egyszerre töltötték be. Erre nyilván akkor került sor, amikor a sáncvár hadászati jelentősége már megszűnt, sőt a sánc megújítása is már lepusztult. A betöltés anyagát bizonyára máshol, a domboldal valamely más pontján bányászták ki és szállították feltöltésül erre a helyre, az árok nyomának eltüntetésére. Leletanyagot ez a réteg sem tartalmazott. A sáncmegújítás északi (belső) oldalát, annak magasságáig sárgás színű, észak felé emelkedő kavicsréteg takarta, követve a domb természetes emelkedését. E feltöltési rétegek felett már a többszöri tereprendezés sötétbarna színű humuszrétege található, amelyet a mezőgazdasági munkák egyengettek el. Hogy az árok betöltése és a terep elplanírozására mikor került sor, arra leletek hiányában régészeti szempontból egyelőre nem tudunk felelni. Az időpontra legfeljebb az esetleges írott forrásadatokból következtethetünk. A sáncárok metszetének dokumentálása után megkíséreltük az egykori ispáni sáncvár kiterjedésének meghatározását elvégezni. Erre azonban a helyszíni megfigyelések mellett szükség volt a szóba jöhető terület részletes geodéziai felmérésére is (2. melléklet).

9 Az elkészült felmérés maga „rekonstrukciós felületábrázolás", amelyen megkíséreltük a geodéziai felmérés eredményeiből és a minimális régészeti megfigyelésekből rekonstruálni az egykori vár erődítéseinek kiterjedését. Mindez természetesen csak kísérlet, amelyet a későbbikben még további régészeti pontosításokra szorul. Maga az egykori ispáni sáncvár - amint arról már máshol is írtunk - a középkori város felett keletről emelkedő magaslaton, illetve annak a medencébe benyúló erődítésre alkalmas nyúlványán feküdt (5-6. ábra). Területét két oldalról (északról és nyugatról) meredek domboldal határolta. Komolyabb védmű építésére igazán csak a déli és a keleti oldalon volt szükség. Elsősorban keletről, a dombhát felől volt kitéve támadásnak, a déli oldal ugyanis szintén lejt, ha nem is olyan mértékben, mint az északi és a nyugati. Ennek megfelelően — amint azt a geodéziai felmérés szintvonalai mutatják is — a keleti olda9 Ezt a munkát a Távmérő Térképészeti és Földmérő Kft. végezte el 2006 májusában, Vas Megye Közgyűlése által a középkori megyetörténet kutatására biztosított keretösszegből.