Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
FEKETE Mária: Szentvid vára
amely a turisták, már a templomhoz is autóval bejáró pusztításait is elszenvedve, még mindig észlelhető. Erről már a XIX. század utolsó harmada óta több ízben olvashattunk (RÓMER 1869: 282; BUBICS 1874: 188-189). A halastó a nagyon töredékes, helyi eredetű történeti mondaanyagban is szerepel (BARISKA 2000: 44-45). A halastó feletti tagolt, - a mindenkori járőrözésre alkalmas — hegygerincen egy középkori vas csizmapatkót találtunk. Valamivel konkrétabb keltezésű, de pontos helymegjelölés nélküli tudósítás olvasható 1903 augusztusában egy Bella Lajos tollából származó újságcikkben: „Nincs semmi hézag az egyes korok között. [...] Megkapjuk [...Ja középkor maradványait, mikor itt egy kisebb rangú erőd állott, melynek egyik helyisége alapfalait a mult esztendőben tártuk föl. Ezen helyiségben a többi közt egy cserépkályhának számos törött fiókjait találtuk, melyek a legszebb renaissance stilü diszitést tüntetik fel. Ezen utóbbi körülményből más adatok hijjával azt következtetem, hogy ezen erőd alkalmasint 1532-ben Kőszeg ostroma alkalmával pusztult el. "(TALABÉR és TÓTH 1999: 230, sz. 58.) A Szent Vid kápolna előtt feltárt építmények konzerválásának és részleges, súlyozott értelmező bemutatására és állagvédelmére készített tervet Szilágyi István. Ezt az akkori műemléki hatóság - tárgyalások után - elfogadta, pénzzel is támogatta 36 volna, de sajnos erre belső múzeumi gondok, az akkoriban zajló hatalomváltás miatt nem kerülhetett sor, így az amúgy is feldúlt Karoling templom és a hainburgi békében lerombolásra ítélt Szentvid várának tornya azóta is tovább pusztul. A temetők kutatása A Szentvid-hegy valamennyi régészeti korszakának hiányoznak, vagy meglehetősen hiányosan ismertek a temetői. Semmit sem tudunk a hegyen mintegy 1200 éves időtartamban élő őskori lakosság nyughelyeiről. Bár a francia-magyar ásatási team bizonyos kultikus jelenségek temetőként való interpretálásával is kísérletezett (MARTON 1995: 95.; BÁRRAL et al. 1996: Fig. 1. térkép 37 ), a több ezer bronz és vaskori sír helye még ma sem ismeretes. Az őskori temetők helyét más módszerekkel kell megkeresni. Még legtöbbet a népvándorlás- és középkoriakról tudunk, de azokról is csak rendkívül hiányos ismereteink vannak. Először Széchenyi Rezső kutatásaiból hallunk nyújtott csontvázas temetkezésekről (SZÉCHENYI 1897). A szentvidi, szórványos X—XII. századi leletanyagot Kiss Gábor foglalta össze és ismertette (KlSS 2000: 261-263, 272-273). Néhány torzított koponyás (hun kori) sírt is találtak a XX. század elején, Miske Kálmán 1902. évi ásatásán, a „Papok útja" mellett (TÖRÖK 1903: 35; KlSS 36 Savaria Múzeum, Régészeti Adattárában: RA 748. 37 A térképvázlaton jelölt „tumuli"legvalószínűbben katonai gyakorlóhalmok lehetnek.