Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

DÉNES József: Vas és Sopron megye középkori várainak kutatástörténete

Bevezetés A két nyugat-dunántúli történelmi megye Magyarország és Ausztria, az egykori Német-Római Birodalom keleti határtartományai találkozásnál helyezkedik el. Sopron városa mindig is hazánk egyik legfontosabb nyugati kapuja volt. Vas megye területén pedig egy Itáliába vezető fontos útvonal, a „Katonák útja" húzódott keresztül. Alighanem ez az út befolyásolta, határozta meg eredetileg Vas megye déli kiterjedését is. Vas és Zala határát valaha úgy húzták meg, hogy ez az út Radkersburgtól Karakóig, a Murától a Marcalig végig vasi területen haladjon. A két történelmi megye együttes vizsgálatát indokolja közös múltjuk s nem utolsó sorban az igény, hogy egy megyénél nagyobb térség várairól és egyéb erődítményeiről kapjunk képet. Amikor a vidék középkori várainak kutatásáról beszélünk, célszerű röviden számba venni az előzményeket is. Sok esetben ugyanis kiderül, hogy egy-egy erődítmény korszakba sorolása új adatok fényében megváltozik. Korábban divatos volt az írott történelmi forrásadatokkal nem rendelkező várakról automatikusan őskori eredetet feltételezni. Valóban, a különböző korokban a védelemre alkalmas helyeket egyaránt igénybe vehették. Sok esetben az őskori erődítések helyén középkoriak is létesültek (Gór, Velem). Másik fontos kérdés a római-kor és a kora-középkor közti kontinuitás, vagy diszkontinuitás kérdése is. Éppen Sopron a legjobb példája a római kori városfal továbbélésének, folyamatos felhasználásának. Szombathely esetében is újabban a város ókori erődítésének középkori továbbhasználatát feltételezik. z\zonban jelen áttekintésben a középkori várakat érintő újabb kutatásokra fordítjuk inkább figyelmünket. Kutatástörténet A kutatás érdemben minkét megyében az 1867. évi kiegyezést követően indult meg. E korban alakultak meg a Sopron megyei és Vas megyei régészeti egyletek. Vasban elsősorban Lipp Vilmosnak, Sopronban Paúr Ivánnak, Nagy Imrének és Bella Lajosnak köszönhetően kezdődtek meg a terepi megfigyelések, adatgyűjtések. Ezek a kutatások azonban inkább mint melléktermékekkel, véletlenszerűen kerültek kapcsolatba középkori emlékekkel, sokszor nem is ismerve az előkerült objektumok valós korát. A két megye burgenlandi részeire vonatkozó kutatásokat sem kívánom e helyen bővebben ismertetni. A második világháború után a várak korszerű felmérését Adalbert Klaar kezdte el (KJLAAR 1970). Az addig elkészült alaprajzokat és terepi felméréseket Wolfgang Meyer gyűjtötte össze (MEYER 1984). A várak történetének bőséges és teljességre törekvő összeállítását Harald Pricklernek köszönhetjük (PRICKLER 1972), jelentősnek mondható még a Kőszegiek korának várépítészetét összegző feldolgozás (MEYER 1989).