Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FEKETE Mária: Szentvid vára

2. A majdnem kelet-nyugati tájolású, kisméretű templom, alapjáig feldúlt, kiszedett körvonala (17. ábra). Csak a sziklára rakott, aprókavicsos habarccsal kötött falalapozásának maradványai, vakolat- és vörös színű falfestés töredéke kerültek elő. A habarcs töltőanyaga nem a hegy kőanyaga, hanem friss, folyami homok. A templom bejárata a nyugati oldalon lehetett, kis lépcsőszerű kiképzéssel. A kaput látszik igazolni az itt, a falhoz tapadva, a falon kívül feltárt oszloppár sziklába vájt (Westwerk?), apró kavicsos habarcsú alapozásának maradványa is. Azt a megoldást sem lehet teljesen kizárni, hogy a templom északi oldalán is volt egy bejárat, illetve itt egy ismeretlen funkciójú területre/építménybe volt átjárás - a templom falához tapadó kis támpillér-szerű falcsonk-alapozás alapján. Vagy esetleg ez egy diadalív(?) alapozásának egyik fele lehet. A templom méretei: hossza 11,34 m, szélessége 5,82 cm, falvastagság: 68 cm. A templom kis mérete önmagában is korai időszakot jelöl. Hasonló mérete és alaprajza van a Habichban feltárt Karoling-kori egyháznak (LECHNER és KLAAR 1964: 85.). A templom korához tartozik az a kis fenyőág-mintával, vagy búzakalász-motívummal díszített, faragott mészkőtöredék, amely a feldúlt templom déli sarkánál lévő omladékrétegből került elő (3.1. ábra). Ehhez hasonló faragvány Bécsben, a VIII. századra keltezett Ruprecht Kirchében került elő (LUGER é.n.). A szentély felőli részen, valószínűleg az Árpád-korban erősen lefaragták a sziklát, védelmi szempontok miatt. Ennek bizonyítéka, hogy a templom égési rétegén haladó sánc nyugat felé ívelten halad, itt viszont hirtelen megszakad. (De az is elképzelhető, hogy csak a kápolna mai formájának megépítésekor, azaz 1859ben faragták le a sziklatömböt. Innen egyúttal építőanyagot is nyerhettek.) A templomot közvetlenül a megfaragott sziklaalapra építették,

29 amit a kis épületből megtaláltunk az kizárólag csak a szikla lejtését kiegyenlítő, apró kövekből, folyami homokkal kevert, habarcsos alapozás. A torony külső oldalán a szentély terazzó-szerű padlójának egy része megmaradt. Karoling kor. 3. A templom pusztulási rétege következik, ami a sziklanyelv nyugati oldalán, a tornyon kívül is megvolt. Ebből az égett, 6-8 cm vastag feltöltésből, a toronybelsőben - vöröses-barna színű, nem kemény, de összefüggő, égett réteg (18. ábra) - néhány vakolatdarab, valamint rombikus vasnyílhegy,

30 szürke cserépbogrács peremtöredéke és kívül vörös, belül szürke, hullámvonalas díszű fazéktöredék került elő (19. ábra 2-4.). Honfoglalás-kor, X. század. 4. A templom dúlt, kiszedett déli felén ívelten végighaladó 2-2,2 m széles, kettős, a sziklába kissé bevájt, kb. 15 cm széles, 20 cm mély árokkal nyomon követhető, függőlegesen, sűrűn egymás mellé levert fapalánkok közé töltött, 29 Hasonló megoldást találunk a környék több közép- és újkori kultikus épületénél, szent fülkéjénél is. (Vö. Mt 7,22 skk.) De ez a gyakorlat az ókorban is általános volt. Ld. a szombathelyi Iseum köves alapozását, vagy pl. a fertőrákosi Mithraeum köves felszínre épített, barlangszerűen boltozott építményét. 30 Méretei: h: 5,7 cm, sz: 2 cm, v: 0,3-0,5 cm, súlya: 6 gr.