Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FEKETE Mária: Szentvid vára

4, 6/.) A teraszlépcsőkön lakóházak álltak, (FEKETE 1986: 59.) és az első teraszlépcső pereme mellé, egy megújított házpadló alá, -250 cm mélységben egy faragott gímszarvas agancsot, bordát és kulcscsontot tapasztottak {j-16 szelvény) (FEKETE 2006: 62, 21. tábla). 1985-ben a j-15 szelvényben a teraszlépcsőn a későbronzkor-végi többször leagyagozott, nagyméretű gerendákat bontottuk, kiégett, kívülről újabb sárga, néhol köves, kemény agyagréteg fedte. Faragott, pontkör- és kördíszes csontlemezek (Kr. e. VIII. század) és kizárólag késő bronzkori kerámia került elő. A sánc belső oldalán egy többször letapasztott, rostélyos fazekaskemence került elő. 2. A kora vaskori sánc a teraszéltől már valamivel beljebb húzódik, de irányítása alapján ebben a korszakban még használhatták a bástyát (13-14. ábra). Hallstatt-kori szintek, nagyméretű fa tartóoszlopokkal és deszkával megerősített, szárazon rakott kőfalú épületek álltak, amelyek igazodtak a teraszélhez, illetve a bástyákhoz. Szerkezetileg és alaprajzilag erősen emlékeztetnek a szomolányi (Smolenice) Hallstatt-kori földvár feltárt építményeire (DuSEK, M. és DUSEK, S. 1984; DUSEK, M. és DUSEK, S. 1995). Az akropolis lejtője alatt, közvetlenül az 1. teraszlépcsőn egy ún. szövőháznak meghatározható vályogtégla-falú épület állt, nagy ácsolt szövőszékkel, prizma alakú szövőszéknehezékekkel (FEKETE 1982: 133, Abb. 3). A korai vaskor végén, az első (a felső) teraszlépcső omladékrétegeit a másodikra teraszra terítették, és nagy kövekkel lerakott, egységes járószintet építettek. Ekkor köves, agyagos, gerendaszerkezetes sánc is épült a peremen (8. ábra, FEKETE 1986: 59.). 3. A LT D-időszakban, a korábbi omladékokat és feltöltést elegyengetve, kisebb méretű kövekkel lerakott utat létesítettek, és megújították a korábbi sánc nyomvonalát is (10. ábra). A sánc oszlopai, kb. 180-185 cm mélységig hatoltak le a korábbi rétegekbe. A kazettás szerkezetű sáncban laza feltöltés, vörösre égett agyag és kő volt. Kívül kővel volt megerősítve, a belső oldalon agyagozott volt, kevés kővel. A sánc belső részén házak, kemencék, egy közel 30 dkg súlyú, kettős kónikus ólomsúly került elő más, jellegzetes késő kelta leletanyaggal együtt. A k-12 szelvényben, az út feletti feltöltésrétegben (—52 cm) egy kelta őrlőkő töredéke is előkerült. E rétegben korai római leletanyag is előfordul, kb. a Kr.u. I. század harmadik negyedéig (BANDI és FEKETE 1982; FEKETE 1986: 60). A kísérőterasznak a vasbányán túli felszínén kinyitott kutatóárkukban találtak alapján - a francia-magyar ásatási team tagjai — másképp ítélik meg a helyszín rétegsorát, nem fogadják el a kelta belső erődítés létét, az egészet középkorinak tartják

24 (GuiLLAUMET et al. 1999: 383, 3., 5. és 10. kép). 24 A kísérőterasz rétegtanának tisztázáshoz nem túl szerencsés helyszínt választottak. 1. Mert ott tényleg kettős középkori sánc, pontosabban egy sánc és még egy, valószínűleg várfal (?) vagy valamilyen kerítőfal is volt. Ez utóbbi a felszínen is jól látható, talán valami fon-