Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

szakába sorolható (ULREICH 1963: 84 hivatkozza). Hasonló véleményt fogalmazott meg Pittioni is, (PITTIONI 1954: 242-246). Kronológiailag a neolitikum végére helyezte, nem zárva ki azonban helyenkénti korabronzkori továbbélését, és a gátai és „pannóniai" (mészbetétes) kultúrák genetikai előzményének tartotta. Magát a „Litzenkeramik" kifejezést K. Willvonseder vezette be az addig általánosan használt „álzsingdíszes" (falsche Schnurkeramik) megnevezés helyett, mivel a jellegzetes díszítést szerinte az edények anyagába nyomkodott szövetcsíkok (Litze) segítségével alakították ki. O volt az is, aki a valódi zsinegdíszes kerámiából történő levezetését elsőként vonta kétségbe és a korai bronzkor Reinecke-féle Al periódusába keltezte, azonban szintén a „pannóniai kultúra" előzményét látta benne (WILLVONSEDER 1937: 24-25). Nyugat-Magyarországról a legkorábbi litzendíszes edénytöredéket Wosinsky Mór közölte a mészbetétes edények kultúrájának kölesdi telepéről, vagyis az akkori kronológia szerinti korai bronzkorból (WOSINSKY 1889: 21). További példányok váltak ismertté Sopron-Városi pusztáról (PATAY 1938: 10. tábla: 5; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ etal. 1982-1983: 1. tábla: 1), Koroncóról (MlTHAY 1941: tábla: III: 10, tábla: IV: 1) és Rábacsécsény-Fudipusztáról (MlTHAY 1941: tábla: III: 8a-b). Patay Pál a bronzkor I—II fordulójára, a kisapostagi kultúra utánra datálta a leletcsoportot (PATAY 1938: 38, 78-79). Ellentétes következtetésre jutott Mozsolics Amália, aki a kisapostagi temetőről írt tanulmányában külön fejezetet szentelt a litzenkerámiának, melyet a kisapostagi típusú edényművesség egyik előfutárának tartott (MOZSOLICS 1942: 33—36, 41). Mivel az utóbbit a magyarországi bronzkor kezdetére helyezte, a litzenkerámiát a rézkorba keltezte, nem zárva ki benyúlását a Bronzkor I-be. Szlovénia területéről a legkorábbi adat e lelettípus előfordulására a ljubjanai mocsárvidéken található Notranje Gorice cölöpépítményéből előkerült tál (KOROSEC 1957: T. III: 1; HAREJ 1976: Taf. 1: 1). Közvetlen közeléből, az lg melletti cölöpépítményekből is jelentős litzenkerámiás anyag került bemutatásra (KOROSEC 1957: 9, T. 1: 1, 3), Észak-Horvátországból pedig a Vindija-barlangból közölték az első ilyen edényeket (VUKOVIC 1957: 32 skk). Értelmezésüket illetően a jugoszláv kutatás sem volt egységes: míg P. Korosec az Igről származó anyagot a korabronzkorra keltezte és a zsinegdíszes kerámiából származtatta, M. Garasanin ezt Willvonsederhez hasonlóan megkérdőjelezte (GARASANIN 1958: 51, 281. jegyzet). A Drassburg melletti Taboracról napvilágra került újabb edények feldolgozása kapcsán Ulreich összegezte a litzenkerámiáról rendelkezésre álló addigi ismereteket (ULREICH 1963). A díszítőtechnika alapján kétségtelennek tartotta neolitikum végi gyökereit, egyes formai jegyek, pl. a kisapostagi, gátai edényekkel való hasonlóság és a bögréken a füllel átellenesen elhelyezkedő bütyök azonban egyértelműen a korabronzkorra utalnak. Végeredményben a nyugat-magyarországi kisapostagi és mészbetétes kultúrák egy sajátos peremjelenségeként könyvelte el.