Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

Tihelkával ellentétben mindkét kört a Reinecke-féle Bl-be keltezte, ezt a véleményét később csak megerősítette a Hohenaunál Véterov kerámiával együtt előkerült sarló alakú tű (Sichelnadel). Javaslata szerint a szóban forgó egységbe bele lehetne vonni a ma korai halomsírosnak tartott Mistelbach-Regelsbrunn-típust is. 1964-ben Scheibenreiter publikálta azokat a leleteket, amelyeket az általa összegyűjtött alsó-ausztriai aunjetitzi emlékekről leválasztva a Véterov típushoz sorolt, három évvel később pedig a böheimkircheni anyagot. Willvonseder ezt még kiegészítette a Dunától délre fekvő St. Andrä melletti Kumenberg magaslati telepével és a statzendorfi sírokkal. A. Tocík és J. Vladár tisztázták a magyarádi kultúra kronológiai helyzetét: az aunjetitzi-magyarádi átmeneti horizontot az A2, a klasszikust a Milojcic és Tocík által meghatározott A3, a kárpátvidéki halomsíros kultúrába átvezető késői korszakot a B1 periódusra datálták. A klasszikus magyarádi időszakban megjelenő díszített csont- és agancstárgyak mediterrán befolyásról tanúskodnak, akárcsak a Véterov típus esetében. Mivel az aunjetitzi kultúrából való átfejlődés szakaszát mindkét régióban megtalálták, Tocík biztos volt benne, hogy kialakulásuk egyszerre történt. Ezzel megdőlt Tihelka elgondolása, miszerint a Véterov típus egyik alkotóeleme a már virágkorában lévő magyarádi kultúra volt. A két művelődés szoros rokonsága nyomán H.-J. Hundt 1962ben Véterov—

Mad'arovce-Kultur néven foglalta egységbe az egész kultúrkört, a böheimkircheni anyagot is beleértve. Mad'arovce—Véterov—Böheimkirchen Kulturkreis meghatározással találkozunk Benkovsky-Pivovarovánál, E. Ruttkaynál és Stuchlíknál is (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976; BENKG-VSKYPIVOVAROVÁ 1981, 34; RUTTKAY 1988-1989: 140-145; STUCHLÍK 1992: 16; KVASSAY etal. 2004: 137). A morvaországi leletanyag belső tagolása Tihelka és B. Spurny nevéhez fűződik és a Blucina melletti Cezavyn, illetve a Kroméríz melletti Hradiskón végzett feltárások nyomán vált lehetségessé. A korai szakaszt az aunjetitzi, a későit a halomsíros és lausitzi elemek megléte jelzi. A középső bronzkorba történő átmenet megismeréséhez jelentősen hozzájárultak I. Pleinerová, Hundt és E. Cujanová-Jílková kutatásai. A cseh és délnémet anyag alapján egy A2/B1 korú előhalomsíros horizontot (Vorhügelgräberhorizont) lehetett elkülöníteni. Úgy vélték, hogy ebben a korban a Véterov típus erős befolyását lehet megfigyelni a környező területeken: egyes helyekre (pl. Böheimkirchen) közvetlenül átterjed, míg máshol (Csehország, a Duna-vidék Dél-Németországig és az Alpokig) a helyi csoportokra rátelepedve vegyes művelődést alakít ki. Grossweikersdorf-Hausberg és in Lüssen lelőhelyek alapján került sor az ausztriai anyag periodizációjára (NEUGEBAUER 1975: 58-66). Hausbergnél a 12., 13. és 17. gödrök a késő aunjetitzi korszakhoz tartoznak. A 4. és 8. gödör kerámiája képviseli az Aunjetitz-Véterov átmeneti horizontot, míg a 2., 5., 6., 7., 11., 14., 15. gödrök klasszikus Véterov anyagot tartalmaztak. A 3., 9., 12., 16. objektumokat keltező értékű tárgyak hiányában nem lehetett be-