Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
A 4. lelőhelyről A-D 1-6 négyzeteiből az utóbbihoz hasonló felépítésű edény szétszóródott darabjai kerültek napvilágra (33. tábla: 1-2, 36. tábla: 4). Ennek vállán négy kis bütyök lehetett, díszítését egyenes sávok által közrefogott hullámvonalak alkotják. Ilyen motívum csak elvétve akad az ausztriai korai és klasszikus Véterov anyagban, és azok is inkább cikcakk-, mint hullámvonalszerűek (Waidendorf-Buhuberg: HAHNEL 1988: Taf. 20: 2, 12; egy grossweikersdorfi nyaktöredéken: LAUERMANN 2003: Abb. 48: 137; Stillfried-Auhagenről bütyök alatti vonalkötegek között: LAUERMANN 2003: Abb. 153: 3; Waltersdorf /szórvány/: LAUERMANN 2003: Abb. 173: 5). Az önmagában alkalmazott zegzugos bekarcolás gyakoribb e két korszakban, több edényformán is megtaláljuk (Hodonice: STUCHLÍKOVÁ 1987: Obr. 1:1; Waidendorf-Buhuberg: HAHNEL 1988: Taf 47: 1; Oberschoderlee: LAUERMANN 2003: Abb. 108: 11, 12, 16, 22, 25, 30; Stillfried-Auhagen: LAUERMANN 2003: Abb. 153: 14). Az aunjetitzi kultúra klasszikus és késői szakaszában inkább az élesen megtört profilú, lapos aljú füles csészéken fordul elő (Grossweikersdorf-Hausberg: NEUGEBAUER 1975: Taf. 16: 8-9; NEUGEBAUER 1994a: Abb. 56: 1), de látható egy rebesovicei alacsony peremű, nyomott gömbtestű edényen is (NEKVASIL 1954: Obr. 185, felül). A nyomott testű aunjetitzi urnatípus miniatűr változatához vagy korsóhoz tartozhatott a Szaput-dűlőről származó díszítetlen oldal töredék (33. tábla: 5, 36. tábla: 5). ívelt csonkakúpos nyakú, hasas urna darabja lehet az 5. objektumban talált egyik bekarcolt oldaltöredék (8. tábla: 2). A vállból alig kiemelkedő hosszúkás borda (?) vonalában húzódó cikkcakkmintából és szabálytalanul elhelyezkedő sraffozott háromszögekből álló díszítésének nincs megfelelője a közölt leletanyagban. Vékonyabb és vastagabb falú oldaltöredékeken is megfigyelhetjük, hogy a váll hangsúlyozott törésvonallal illeszkedik az aránylag széles és csak kevéssé szúkülő nyak ívelt alsó részéhez (17. objektum, 15. tábla: 1, 3, 36. tábla: 6). Hasonlóak előfordulnak miniatűr változatban is (12. objektum, 12. tábla: 1; 24. objektum, 23. tábla: 3, 36. tábla: 7). A szélesebb edényekhez tartozó illetve a vastagabb darabok hengeres nyakú, gömbtestű urnákból származhatnak, bár töredékeink alapján nem lehet az eredeti formákra pontosabban visszakövetkeztetni, mivel ilyen vállkiképzést több kerámiatípus esetében is alkalmaztak. Az aunjetitzi kultúra klasszikus fázisának morvaországi (PODBORSKY et al. 1993: Taf. 157: 16, 24, 25, 27, 29) és ausztriai anyagában (pl. Fels am Wagram: LAUERMANN 2003: Abb. 28, 35, 62), továbbá a Véterov kultúránál (PODBORSKY et ai 1993: Taf. 166: 16, 20, 22, 26, 27, Taf: 127: 4, 5, 7) és a Böheimkirchen csoportban (NEUGEBAUER 1977: Abb. 5: B 1-2; Abb. 6: C 1, 12, 13; Abb. 7: D 3, 6, 7) egyaránt gyakori az amforákon, alacsonyabb széles szájú edényeken és egyfülű korsókon. Egy lágyabb hajlatú, a váll felett elvékonyodó falú oldaltöredék szintén tartozhatott egy kevésbé öblös urnához, de
