Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

sodlagos égés nyoma. Az agyagot legtöbbször kisebb-nagyobb kavicsokkal és homokkal soványították, kevés a kerámiazúzalékos. Finomabb kerámia esetében tiszta homokos soványítás is előfordul. Néhány bekarcolt díszű oldaltöredék és egyes tálak belseje fényezett felületű. A tárolóedények felszíne általában simítatlanul hagyott, van példa arra is, hogy a felfröcskölt újabb agyagréteget különböző irányú ujjbehúzkodással elkenték (17. objektum, 19. tábla: 5). A házikerámia felületének hasonló durvítását figyelhetjük meg az aunjetitzi és a Vëtefov kultúra anyagában és jellemző a sárvárival számos rokon vonást mutató Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza telepén is (PODBORSKY et al. 1993: 156, 25, Taf. 157: 15, Taf. 167: 1, 10-11; K VAS SAY et al. 2004: 12. ábra: 2-4, 19. ábra: 9). Egy töredék felületkezelése finomabb, inkább besimításszerű (24. objektum, 26. tábla: 2). Az anyagban előfordulnak talpkorongos edények is (24. objektum, 23. tábla: 4). Urnák Leletegyüttesünk egyik legépebben megőrződött darabja a 24. objektumból előkerült kihajló peremű, csonkakúpos felső részű, enyhén domborodó vállú urna töredéke (20. tábla: 1, 36. tábla: 1). A vállon két ferdén felfelé álló ovális bütyök látható, melyek száma eredetileg négy lehetett. Velük egyvonalban két vízszintes vonal fut körbe. Az egyik bütyök alatt három, a másik alatt négy függőleges bekarcolást találunk; ezek az ép edényen egymással átellenben szimmetrikus mintát alkothattak. A díszítés kivitelezése meglehetősen igénytelen, a vonalak eltérnek a párhuzamostól és egymástól való távolságuk is változó. A profil fennmaradt része alapján az edény alsó része inkább kónikus lehetett, nem pedig nyomott, ettől eltekintve hasonlóságot mutat a morvaországi korai és klasszikus aunjetitzi fázis jellegzetes urnatípusával (PODBORSKY etal. 1993: Taf. 156: 22, Taf. 157: 29), mely a Vëtefov kultúra és a Böheimkirchen csoport formái között már nem szerepel. A vállon körbefutó, valamint az edény hasára lehúzódó bekarcolásokból álló díszítés igen gyakori az aunjetitzi kultúra urnáin, széles szájú csuprain és korsóin (pl. PODBORSKY et al. 1993: Taf. 156: 21, Taf. 157: 26), de a függőleges vonalcsoportok ezeken sűrűbben követik egymást, nem csak a bütykök alatt találhatóak (pl. Zelená hora: STANA 1986: Obr. 3: 12; Bernhardstal: LAUERMANN 2003: Abb. 5, 6; Röschitz: LAUERMANN 2003: Abb. 132: 5). Ilyeneket találunk a Vetefov-kultúra azon telepein is, melyek már a korai időszaktól lakottak (pl. Waidendorf-Buhuberg: HAHNEL 1988: Taf. 52: 1, Taf. 69: 18, Taf. 83: 3-4, Taf. 92: II;

1 Budkovice: STUCHLÍKOVÁ 1990: Obr. 1 Ugyanakkor a Taf. 69. 18 kivételével ezeket az edényeket Hahnel egy önálló aunjetitzi telephez köti (HAHNEL 1988: 80).