Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - RADICS András: Adalékok az avar kori ötvösséghez

Az így kapott kovácsolt vaslemezt keményfa tőkén 0,25 kg-os kalapáccsal a nyúlás-zömülés elve alapján domborítottam meg. A kalapácsütésekkel a korong közepétől kiindulva koncentrikusan haladtam körbe a széle felé, így az ütés helyén az anyag vékonyodik, míg az ütés felülete körül zömül. Ezáltal a sík lemez folyamatosan domborodni kezd, ezt addig végeztem, míg a lemez kívánt domborúságát elértem (1. ábra). A kilágyítás A domborítással ismét összetöredezett a vas részecskeszerkezete és a vas rideggé vált, a további megmunkálás miatt újból ki kellett lágyítani. A megdomborított vaskorongot faszénen 15—20 percig izzítottam meggyvörösen, ehhez 750-850 °C szükséges, majd hagytam lassan kihűlni. A felszurkozás Az avar korból, régészeti ásatásról nagy mennyiségű szurokra nem ismerek példát, de a szurok használatára több lelet is utal (LÁSZLÓ és RÁCZ 1977: 170-171; RÁCZ 2004: 147; THEOPHILUS 1986: 108). Kihűlés után kitöltöttem ötvösszurokkal a belsejét, majd a szurokgolyóban kissé megolvasztott szurok felületére nyomtam rá. így rögzítettem a könnyebb megmunkálás érdekében. A szurkon kívül más, szintén a természetből nyert anyagokat is használhattak a korabeli ötvösök munkáik elkészítéséhez, mint például a homokot bőrzsákba varrva (Szíves szóbeli közlés: Hajdú László ötvösművész),

5 vagy az agyagot. A felrajzolás A motívumokat karctüvel karcoltam be. A koncentrikus körökkel kezdtem, majd sziromszerű mintákkal folytattam, úgy hogy mindig átlóban haladtam (2. ábra). Karctűn kívül krétával, vagy szénnel is előrajzolhatták a motívumokat. 5 A Törökországban a mai napig használják az ötvösök ezt az ősi technikát.