Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - NAGY Marcella: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából

bronzkori harcosok karjait a sérülésektől megvédő bőr szíj utánzásaként, illetve ritkábban - 80 cm hosszúság felett - bőrre erősített övpántként értelmezte (HAMPEL 1896: 117, 139). Jó példa erre a kicsindi két „lemezes tekercsidomú, külső lapján végigfutó gerinczczel" rendelkező bronz lelet (IPOLYI 1861: 305; HAMPEL 1892: 64; BÓNA 1958: 218).

6 1866-ban Rómer Flóris, néhány évre rá pedig Milleker Bódog is közöltek egy-egy Regelsbrunn-i kartekercset, előbbit Garamkövesd, utóbbit pedig Gilád lelőhelyről (RÓMER 1866: 1-134, Abb. 34 c; MILLEKER 1891: 25). Milleker Bódog a tamásfalvi bronzkincs kapcsán ismertetett többek között két bronz övlemezt is. Egyikről a mienkkel ellentétben nem karikák, hanem kis csüngő lemezkék lógnak. A tárgyakat övlemez helyett ma már valószínűleg inkább a vizsgált karékszer típusába sorolhatjuk (MILLEKER 1891: 47, 49, II. 29-30). 1882-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Erd-Simony lelőhelyről származó nagyobb kincsleletből szerzett meg néhány darabot, közte egy középbordás, hullámvonal pontsor díszes, lemezes kartekercset (HAMPEL 1892: 134). Mozsolics Amália ezt a leletet később a BUIb időszakra keltezte (MOZSOLICS 1967: Taf. 27: 14). Mezőberény határában szintén még a XIX. század végén került elő középső bronzkori településről hasonló kartekercs díszítetlen töredéke, nyakkorongos balta, lándzsahegy, sarló és számos bronzékszer mellett (MOGYORÓSSY 1885: 223-225; BÓNA 1958: 216, 237, Taf. V). A szigligeti bronzkincsben is kettő, majdnem teljesen ép „hengerded szalagtekercset" és több töredéket találunk. A középborda mellett mindkét oldalon párhuzamosan végigfutó pontozott hullámvonal díszíti őket (DARNAY 1897: 351-356, 455, Abb. 24-25; BÓNA 1958: 217, Abb. 2)7 A korai leletek közé tartozik még az Apátipuszta határában, egy nagy urnaként szolgáló hombáredényből előkerült kartekercs is (WOSINSZKY 1896: 376; CHILDE 1929: 319, Abb. 173). A felsorolt néhány emlék alapján látjuk, hogy a XIX-XX. század fordulóján a tárgytípus - amit már az akkori kutatás is helyesen a bronzkorra keltezett - funkcióját és elnevezését illetően nem alakult ki egységes álláspont. Megjegyzendő, hogy a mai napig mind a Regelsbrunn-i típusú „kartekercs", mind a „lábtekercs", mind az egyszerű „lemezspirál" elnevezést használja a nemzetközi kutatás.

8 1977-ben Johannes-Wolfganag Neugebauer közléséből rendelkezünk egy viseletre vonatkozó adattal. Böheimkirchen lelőhelyen a Véterov kultúra egyik gödréből került elő egy alig 4 cm-es kerámialábacska, 6 A leleteket először Ipolyi Arnold közölte. A kincset - összesen 7 spiráltekercs, 16 lándzsacsúcs, 2 rézkarika - egy fekete kerámiaedényben találták meg. Valójában két Regelsbrunn-i típusú díszítetlen kartekercsről lehet szó. Ezt Bóna István is megerősíti 1958-as munkájában. 7 A tekercs lemezének mérhető szélessége nem sokkal kisebb a hegyhátszentmártoniénál: 2,2—2,5 cm. 8 A Bühl-i kincs esetében ezeken kívül a leletek „övlemezként" való értelmezésével újabban is találkoztunk (RlTTERSHOFER 1983: Abb. 22, Abb 37).