Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában
23). A tükör szétzúzása tulajdonképpen az elhunyt másodszori megölése, mely biztosíték arra nézve, hogy lelke nem tér vissza az élők világába, nem kísért többé (RÓHEIM 1984: 261-268). Ugyanakkor felmerült a tükrök apotropaikus célzatú sírbatétele is, melynek értelmében a tükröt a sír védelmére, a sírt bántó személyekkel szemben helyezték a sírba. Akár a túlvilággal való kapcsolattartás eszközeként, akár az újjászületés egyetlen lehetőségeként, akár „lélek-sírban-taró" erőként, akár bajelhárító védelmezőként értelmezzük a tükröt, ezen ráruházott szerepek kiteljesítéséhez és küldetések megvalósításához mindenképpen olyan pozícióra van szüksége a számára e feladat helyszínéül kijelölt térben, azaz a sírban, hogy teljes tükörképet nyújtson a belé pillantónak. Márpedig ehhez ép és a tükröző felületével felfelé, az elhunyt felé forduló tükör szükségeltetik, ahogy az a legtöbb esetben a sírból származó savariai tükröknél volt. Mindezek lehetséges feltételezések, hisz a rómaiaknál ismert volt a sírból származó törött tükör jelensége, valamint csupán a tükörkeret elhelyezése az elhunyt mellett (ISTVÁNOVITS és KULCSÁR 1993: 11), melyek éppen a Frazer által elképzelteket támasztják alá. Ugyanakkor sok esetben a tükör sírba kerülése egyáltalán nem a halottkultusz részeként történt, hanem mellékletadásukkal egy fontos, a szépítkezéshez elengedhetetlen használati eszközt kívántak nyújtani a halottnak a túlvilági élethez. Gondolhatunk itt azokra a sírokra, melyekben a tükör mellett számos kozmetikai eszköz (spatula, fésű, hajtű, festékes doboz, illatszeres üvegcse, piperecikkeket tartalmazó ládika) is előkerült. Összegzés A 76 vizsgált savariai tükörről összességében elmondható, hogy túlnyomó többségük azokat a népszerű típusokat képviseli - néhány igényes kivitelezésű és ritka motívumkincsű tárgytól eltekintve -, mely a Birodalom provinciális divatjának felel meg. A tükrökön elvégzett fémanalitikai (röntgenfluoreszcencia) vizsgálat nagyrészt szintén a már ismert ötvözeti összetevőket dokumentálta, egy-egy elemzett ponton azonban ezen a téren is születtek egyedülálló eredmények. Továbbá a tükrök előkerülési helyének és körülményeinek feltárásával olyan új tapasztalatok voltak konstatálhatok, melyek hozzájárultak a korábbi tükörhasználati magyarázatok értelmezéséhez. Köszönetnyilvánítás Dolgozatom elkészültében Dr. Szabó Ádámnak, valamint a Savaria Múzeumban dolgozó kollégáimnak szeretnék köszönetet mondani. Köztük kiemelten Ilon Gábor régész, osztályvezetőnek a Római Gyűjtemény régi tükreinek fel-