Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában

tükrök alkotják (Lloyd-Morgan K = Riha B = Treister B = Roth-Rubi I. = Istenic I. csoport), melyek 29 esetben fordulnak elő (1-29. katalógusszámú tárgyak). Azaz a meglévő, lappal rendelkező, azonosított tükröknek több mint 50%-át ez a típus, a „Savaria A csoport" alkotja. Nem csupán a coloniában, de a Birodalom egészében ez volt a kézitükrök legnépszerűbb formája, a leginkább elterjedt típus egyike. Roth-Rubi szerint ezek képviselték a közönséges és olcsó tükröket, hiszen kevés kivétellel mind bronzból készültek (ROTH-RUBI 1974: 35). Ugyanez állapítható meg a 29 savariai perforált tükörlapról: valamennyit bronzból öntötték, ezüstözés vagy aranyozás nyomai nem voltak rajtuk felfedezhetőek. A tíz, röntgenfluoreszcensz vizsgálatnak alávetett tárgyból hat (a 18, 19, 20, 21, 22 és a 25-ös katalógusszámú tükör) tartozott a lyukkal ellátott szélű típushoz. Amint az az anyagvizsgálatot tárgyaló fejezetben részleteiben is látható lesz, a perforált darabok magas óntartalmú bronzötvözetből készültek. Az elemzés során mindkét oldaluk hasonló összetételt mutatott, így az előlapnak — a tükrözést még inkább fokozó - fémréteggel (ón, ólom) való bevonásáról esetükben nem beszélhetünk. A hat analizált perforált tükör közül öt rendelkezett nyéllel, s ezek a nyelek minden esetben magasabb ólomtartalmúak voltak a lapnál. E típus közös ismertetőjegyei az öntött korong peremén lévő — kör alakú, mindkét oldalról konikusan fúrt - lyukak; mind az elő-, mind a hátlap polírozottsága; s a tükör mindkét oldalán - a forgópadon forgóbarázdával készített (RlHA 1986: 12), változó számú, a tükröző felületen csupán a perem mentén (általában kettő), a hátoldalon a középső mezőben is megjelenő (általában három—öt) — koncentrikus körök. A perforált tükrökhöz mindig tartozott egy nyél, mely sok esetben elveszett ugyan (a savariai 29 perforált tárgy esetében is mindössze nyolc alkalommal került elő a nyél a tükörrel együtt: az 1, 13, 20, 21, 22, 23, 24 és 25-ös számú tükröknél), de a forrasztás — ék alakú karcolások formájában — általában nyomot hagyott a tükör hátlapján, sőt a nyél csatlakozását bizonyítják egy kis szektorban a hiányzó lyukak is. A perforált típus példányait megtalálhatjuk - főként I—II. századi hamvasztásos sírokból - szerte Pannoniában és környékén: Győr-Nádorváros épül. Istenic poetovioi tárgycsoportjai szintén Lloyd-Morgan továbbá Riha rendszerét követik, kivéve a - másutt nem említett, Savariában is több esetben felbukkanó — speciális csoportot, az „X variációt". A Radnóti-, a Fitz- és a Roth-Rubi-féle elképzelések ugyan megelőzik a holland tendszerezést, de ezek még kevésbé összetettek és részletezők. A Radnóti tipológia csupán a tükörlap rögzítési módja köré szerveződik (keret, nyél fogantyúval, hátulsó kengyel); Fitz Jenő mindössze az ólom tükör kereteket dolgozza fel; Roth-Rubi pedig a nyeles tükröket osztályozza a korong szélének megmunkálása szempontjából. A legalaposabb és sokrétűbb rendszer Lloyd-Morgané, így a savariai tükrök esetében is ez tekintendő alapértelmezettnek.