Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából Habár Hegyfalun ennek semmi nyoma nem volt, valószínű, hogy a sekély sírgödörre kis halmot húztak: ennek nyomát figyelte meg Figler András a publikálatlan győrszemerei temetőben, de hasonló jelenségre utal az is, hogy Halimbán - a Dunántúlon egyébként máshol is gyakori - kőpakolás egy esetben eredeti gúla alakban maradt fenn (FIGLER 1985: 13; LENGYEL 1959: 59). Néhány nagy sírszámú ausztriai lelőhelyen (Reichersdorf, Franzhausen) kör- és négyszögletes árkok, kőkoszorúk utalnak hasonló jelenségre (NEBELSICK 1997: 32). A KERÁMIAANYAG A hegyfalui sírok kerámiamellékletei a keleti Hallstatt-kör jellegzetes forma- és motívumkincsét reprezentálják, az egyes tárgyakat áttekintve azonban kitűnik a temető leletanyagának számos sajátos vonása. Mint arról már szó esett, a hegyfalui síranyagok legfeltűnőbb sajátossága, hogy a korszak temetkezéseire általánosan jellemző nagyméretű, kúpos nyakú edények helyét jóval alacsonyabb fazéktípusok veszik át. A kisméretű, kúpos nyakú edények (6. tábla: 2; 7. tábla: 1) távolról emlékeztetnek ugyan a klasszikus kúpos nyakú urnákra, azoktól azonban a méretkülönbségen kívül több formai jegy is elválasztja őket. így a szóban forgó fazekak válla törés nélkül megy át a nyakba (nincs elkülönülő vállrész), miközben a plasztikus díszítést ugyanúgy a legnagyobb átmérő felett, tulajdonképpen a válltörés helyén alakítják ki, mint a máshol általános, enyhén megtörő vállú edényeken. A fazekak súlypontja viszonylag alacsony, arányaik is eltérnek a korai vaskorban legáltalánosabb formáktól. Mindamellett a kúpos nyakú edények definíciójának - duplakónikus forma, talpátmérő a szájátmérőnél kisebb, legnagyobb ármérője a has és váll találkozási pontjánál, kónikus nyak, kihajló perem (DOBIAT 1980: 66) - teljes mértékben megfelelnek. A szóban forgó edények kevés pontos analógiával rendelkeznek, keltezésük ezért meglehetősen nehéz. A3, sír edénye (6. tábla: 2), méreteit is tekintetbe véve, a százhalombattai 117. halom urnájához áll legközelebb, noha ez utóbbi gazdag festett és plasztikus díszítéssel van ellátva, válla ráadásul enyhén megtörik (HOLPORT 1985, címlap). A 4. sír urnája (7. tábla: 1) arányaiban egy jóval nagyobb soproni edényhez hasonlít: összeköti a két leletet a vállon körbefutó árkolás, melyet a hegyfalui edényen ujjbenyomkodással keretezett bütyökdíszek szakítanak meg (EIBNER-PERSY 1980: Taf. 2, 3). Az ujjbenyomkodás stílusában a kora vaskori környezetben gyakori, kisebb eszközzel kivitelezett beszurkálások kevésbé igényes variációjának tekinthető. Utóbbi díszítés feltűnik az 5. sír kisebb fazekán is (8. tábla: 2), melynek formai megfelelője szintén hiányzik a dunántúli kora vaskori temetőkből - peremkiképzése kissé a kora vaskori szitulákéra emlékeztethet minket. Ebbe a sorba illeszkedik az 5. sír nagyobbik edénye (8. tábla: 1), ami arányaiban ugyan hasonlít a kúpos nyakú edények ún. gömböstestű típusához (DOBIAT 1980: 208