Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Buocz Terézia: Római kori villa Zsennyén

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) (SÁGI I960: Abb. 18/1., 2.). Tokodról ismerünk olyan besimított, szürke kerámiát, ami bevágásokkal is díszített (NUBER 1972: 38). Ezek az edények a IV. század közepétől vagy az arra következő évtizedekből származnak. A villaépület ezen feltárt része a IV. század közepéig funkcionálhatott. A mozaiktól nyugatra a fal mellett Drag 33. csésze egyenes falú körvájat nélküli töredéke volt. Ez a típus Rheinzabernből származik és a II. század végére, illetve a III. század közepéig jellemző (GABLER 1976: 40). Az égett réteg feletti törmelékben előforduló kerámiatöredékek az I—II. századra keltezettek. A behúzott peremű tál világos terrakotta színű, narancsvörös festéssel, má­sodlagosan égett, fekete, kormos foltokkal. Az égett réteg alatt ugyancsak az I—II. századra jellemző urna, pohár és korsó töredékeket találtunk. Közöttük egy Drag 18/31 típusú sigillatatöredék volt oldalán a bekarcolással (Lsz. R.73.8.36.). Ez a típus a Hadrianus Antonius időktől lép fel (GAB­LER és KOCZTUR 1976: 70. Kat. 5. Taf. IV. 5.; GABLER 1976: 39. Kat. 7. Abb. 15/7.). Innen került elő az az erősen profilait bronz fibula, aminek spirálját 8 menet alkotja, támasztólap nélküli, tűje hiányzik. Kengyelén magasan ülő gombbal és lábgombbal ren­delkezik. Tűtartója magas és ívesen hajlik (Lsz. R.73.8.54.). Keltezési időpontja: I. század vége-II. század harmadik negyede (WERNER 1975: 37; PICHLEROVA 1972: 57. Tab. 1/1.). A 70 cm mélységben fekvő, rombusz téglákkal kirakott padozatú helyiségből egy Mercuriust ábrázoló kis byst került napfényre (14. ábra). A mellkép a mindössze 2,4 cm átmérőjű lapos korongból nő ki. A korong hátán, a középpontjától kissé feljebb 0,4 cm átmérőjű lyuk van. Nyilván ennek segítségével dolgozták rá bútorra vagy ládikára. A nagyon finoman kidolgozott, kissé bal felé hajló fejecske klasszikus előképre emlékez­tet. Az ifjú Mercurius ovális arca görög profilt, kis állat, telt ajkakat és könnyedén nyi­tott, kissé kesernyés szájat ábrázol. Az orr hegye lekopott, az orrlyukai jelzettek. Szemei mélyen ülnek a hangsúlyos szemöldökök alatt. Pupillái beponcoltak. Haja dús teltséget mutat, füleit félig eltakarja. Haja a homloka fölött és kétoldalt a halántékán két sor, míg hátul a tarkóján egy sor gyűrűsfürtbe fésült. A homloka fölötti üstököt különösen kihangsúlyozza. A többi haja sarló formájú fürtökbe csavarodik. A fejéből, illetve a frizurából két szárnyacska nő ki a homlok csigafürtjei mögött. A szárnyak kis méretük ellenére is igen finoman, gondos pontossággal kidolgozottak. A hosszú szárnytollak után látjuk a tollpihék pikkely formájú aprólékos megmunkálását. A nyakán alig észre­vehetően, de ábrázolták az ádámcsutkát. Mercurius köpenyét a jobb vállán egy kerek fibula fogja össze, ott, ahol izmos válla kibukkan a ruházata alól. A bal vállát betakarja a köpeny, ami a nyaka előtt háromszög kivágással zárul. Ezt a nyakkivágást követik a köpeny redői, amelyek a jobb vállon ülő fibuláig összetömörülnek, majd onnan függőleges ráncokban hullnak le. A byst mell­része enyhe trapézformában végződik. A Környén és Pusztasomodoron talált Mercurius és Dionysos bystök hasonló művészi kivitelben készültek (ERDÉLYI 1931: 20; BÓNIS 1982: Abb. 10.). Ezeknél a haj elrendezése a homlok, a halánték és a tarkó körül megegyezik a zsennyei fejecske haj­ábrázolásával. A koponyán azonban itt a haj örvénye körül sugárszerűen rakott a sima 79

Next

/
Thumbnails
Contents