Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Műtárgyvédelem - Kurovszky Zsófia: A szombathelyi Szily János utcában feltárt falfestménylelet összeállítása és elméleti rekonstrukciója. Analógiák és analízisek

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) bizonyultak, amelynek sugara az ív kiszerkesztésével körülbelül 30 cm-esnek, vagyis 1 római láb méretűnek határozható meg. A lilás-bíboros háttér festésének irányát követve a töredékek elhelyezhetők voltak a megrajzolt köríven (12. ábra), így a rendelkezésre álló, életnagyságnál kevéssel nagyobb méretű, összeállított fejrészlettel és vállakkal kiegészülve, elkészült egy medalion elméleti rekonstrukciója is (13. ábra). A medalionban a mellkép függőleges tengelye körülbelül 45°-os szöget zár be a lilás-bíboros háttér festésének irányával. A hátteret minden bizonnyal a dongaboltozat hossztengelyére merőlegesen, fentről lefelé festették fel, amely a festés legegyszerűbben kivitelezhető módja. Ez alapján úgy tűnik, a mellkép függőleges tengelye a mennyezet átlóival egyezik meg, vagyis nem helyezkedhetett el a mennyezet közepén, ahol minden ismert esetben a donga hossztengelyéhez van igazítva az ábrázolás nézete. A dupla keret mellett, körülbelül 7 cm távolságban, vagyis 1 tenyérre, egy vékony fehér csík szegélyezte, szintén 1 tenyér szélességű zöld sáv következik, amely minden valószínűség szerint a mennyezeti kompozíció szélét jelzi. A zöld sáv néhány töredékén látszik, hogy a vakolatot hozzásimították egy korábban elkészült, vakolt felülethez. Ez utóbbi töredékek a háttér festési iránya szerint is valószínűleg a lunetták felé eső szélekhez tartoznak. Ezek alapján a mellkép a mennyezet valamelyik sarkában helyezkedhetett el, illetve a mennyezet sarkaiban ehhez hasonló medalionok lehettek, számtalan mennyezet-kompozíció párhuzamhoz hasonlóan. Az alak részletei sajnos nem hordoznak semmilyen attribútumot, így kiléte, allegóriája nem állapítható meg. A lila és a vörös felületek közötti elválasztó motívumokból is 3-4 fajta különíthető el. A legnagyobb összefüggő felületen tanulmányozható egy zöld és sárga, fényárnyékkal modellált levelekből álló füzér, amelyet a lilás-bíboros oldalon egy csak zölddel festett, szintén modellált másik kísér. A vörös oldalon sárgával és fehérrel (tiszta mész) festett, azonosítatlan ornamentika fut (14. ábra). A lilás-bíboros alapú mennyezeten a vörös mezők elhelyezkedését nagyobb összefüggő felületek hiányában nem volt lehetséges meghatározni, azonban bizonyosan nem íves formájúak. A stukkópárkány Az oldalfalak befejezését egy egyszerű pálcatagokból álló, festetlen stukkópárkány hangsúlyozza. Fölötte 1 tenyér szélességű, a mennyezet lilás-bíboros háttérszínéhez hasonló festésű sáv húzódik (15. ábra). A mennyezet felé ismeretlen magasságig díszítetlen, fehér felület következik, amelynek felszíne már íves, hátoldalán a mennyezeti töredékek vakolatánál is említett faszerkezet-lenyomat látszik, tehát a donga válla a stukkópárkány magasságában lehetett. E faszerkezet-lenyomat adja a legkézenfekvőbb támpontot a mennyezeti és az oldalfali töredékek összetartozására. 471