Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Műtárgyvédelem - Kurovszky Zsófia: A szombathelyi Szily János utcában feltárt falfestménylelet összeállítása és elméleti rekonstrukciója. Analógiák és analízisek

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) A FALFESTMÉNYLELET STILISZTIKAI KUTATÁSAI ÉS AZ ELMÉLETI REKONSTRUKCIÓ A töredékek rendszerezése az egyes feltárási egységeken belül a mennyezethez, az oldalfali főmezőkhöz és a lábazathoz tartozó darabok szétválogatásával kezdődött, majd a különböző motívumok feldolgozásával, illetve az összeállítással folytatódott. A motívumok összegyűjtése és rekonstrukciója a töredékek l:l-es méretű, értelmezett, színezett rajzainak elkészülte után kezdődhetett meg. A rajzokon a még látható motívumok, motívumtöredékek mellett jelölve lett a háttérszín festésének iránya is. Ha a töredékek maguk nem is voltak összeilleszthetők, a róluk készült rajzok hordozta motívumrészletek azonban átfedéseik révén összeállíthatók voltak. A már azonosított motívumtípusok kiegészítéséhez és lehetséges összefüggéseinek feltérképezéséhez számos - Itáliából és a provinciák területéről származó - római falfestészettel foglalkozó publikáció feldolgozása nyújtott segítséget, egyúttal behatárolva a falfestménylelet vélhető készítési időpontját is. A helyiség mennyezetén szereplő jellegzetes, akantusz leveleket hajtó, spirálos indamotívumot a Kr. u. 140-es évektől - körülbelül Antoninus Pius uralkodása után - egyre kevésbé díszítve, majd teljesen geometrizálva használták. E helyiségben a motívum, bár egy egyszerűbb díszítettségű változatában, azonban még eredeti formájában szerepel (7. a-b), amelynek párhuzamai akár Itália területén is jól nyomon követhetők (8. ábra) (BARBET és MINIERO 1999: PLANCHE XVIII). A mennyezet A lilás-bíboros és vörös háttérrel festett, mennyezethez tartozó töredékeket íves felületük - a helyiséget minden bizonnyal dongaboltozat fedte - és a hátoldalukon látszó, jellegzetes faszerkezet-lenyomat alapján sikerült azonosítani. A dongaboltozat sugara nagyobb összeállított felület hiányában nem határozható meg. A jórészt al secco festett mennyezeti töredékek egy részének motívumai a talajban ért károsodások és a feltárás utáni előtisztítás során elhalványodtak, másik részükön pedig a vastag, másodlagosan kialakult, szürke mészkéreg miatt nehezen voltak kivehetők. E töredékeken jól látható, hogy a felszínt felpikkelték (2. a. ábra). A töredékek fennmaradó részén egy újabb, 1 cm körüli vakolatréteg és két, egymás után felhordott, 0,5-0,8 cm vastagságú festőréteg látszik (6. ábra).

17 Ezek alapján a helyiség menynyezetét - vélhetően valamilyen rongálódás miatt - megújították. A mennyezet lilás-bíboros és vörös hátterén a számos különböző motívum töredéke a fent említett módon, valamint kisebb felületek összeállításával vált azonosíthatóvá. 17 A két festőréteg közül csak a második lett kifestve. Ezekről a darabokról nem kerültek leválasztásra a megújított rétegek, ezért nem volt vizsgálható az eredeti felszín kifestésé, azonban még tanulmányozható a megújításkor felhordott, jóval egyszerűbb, későbbi festés. 465