Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Helytörténet - Mód László: Adalékok Pável Ágoston egyetemi magántanárrá nyilvánításához
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) 1905-től 1909-ig a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem bölcsészeti karán magyar, latin, szerb-horvát és orosznyelvi, illetőleg szláv összehasonlító nyelvészeti előadásokat hallgattam. Alap- és szakvizsgáimat a magyar és latin nyelvből és irodalomból az előirt időben tettem le kitűnő és dicséretes eredménnyel. Önkéntesi évemet 1909-től 1910-ig szolgáltam le kezdetben a gráczi 7-es, majd két hónap múlva a székelyudvarhelyi cs. és kir. 82-es gyalogezrednél. Gyakorló tanári évemet az 1910-11-i tanévben végeztem a budapesti II. kerületi kir.kat. egyetemi főgimnáziumban. Tanári oklevelem 1911. márc. 16-án kelt (4151. sz.—dicséretes). Az egyetemen egy évig a Mária Terézia-, majd két éven keresztül, valamint gyakorlóévem során az ezer koronás tanárképzőintézeti ösztöndijat élveztem. 1911. aug. végén megválasztottak helyettes tanárnak az újverbászi községi főgimnáziumhoz, melynél azonban csak három napig szolgáltam, mert időközben megérkezett állami alkalmaztatásom hasonló minőségben a tordai állami főgimnáziumhoz. Tordán szolgáltam az 1911-13. tanévekben, majd áthelyeztetve Dombóvárra, itt folytattam az 1913—14. tanévben helyettestanári működésemet. 1913. dec. 13-án a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen bölcsészetdoktori oklevelet szereztem (summa cum laude) az összehasonlító szláv nyelvészetből, mint főtárgyból, a szerb-horvát filológiából és magyar nyelvészetből, mint melléktárgyakból. 1914. tavaszán főigazgatóságom kombinációba vett a szarajevói Julián gimnázium igazgatói állására, azonban e kombinációt fiatalságomra való tekintettel egyelőre mégis elejtették. Egyelőre és - - véglegesen, mert aug. l-re kitört a Világháború, és én mint három és félhónapos házas, zászlósi rangban mindjárt a harctérre vonultam. Az 1914. jul. 10-én kelt rendestanári kineveztetésemről már csak a harctéren értesültem. 1914 szept. 6-án a Lemberg környéki harcokban súlyosan megsebesültem láblövéssel és töréssel és a besztercebányai, majd soproni katonai korházakba kerültem, innen pedig Pöstyénbe utókúrára. Súlyos sebesülésem következményeként öt és fél évig mankókkal jártam és a katonai vizsgálatokon rokkantnak minősittettem. Mint irodai szolgálatra alkalmas rokkantot először a spratzerni hadifogolytáborba, majd 1917. jan.tól kezdve a pozsonyi cs.éskir. hadosztálybirósághoz osztottak be orosz tolmácsnak. Pozsonyban e minőségben egészen a cseh megszállásig működtem, egyúttal a hadosztálybiróság forditó osztályát is vezetve. Katonai kitüntetéseim: sebesülési érem, második osztályú ezüst vitézségi érem, bronz katonai érdemérem, Signum laudis, Károly csapatkereszt, háborús emlékérem. Jelenleg 50%-os tiszti hadirokkant és emléklapos százados vagyok. Még a Világháború során 1914. őszén illetőleg 1915. tavaszán történt, hogy a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen Margalits Ede nyugdijba vonulásával megüresedett szerb-horvát tanszékre engemet hozott javaslatba a fakultás, azonban az akkori kultuszminiszter (Jankovich B.) túlságosan fiatalnak talált erre az inkább politikai, mint tudományos okokból fenntartott tanszékre, és igy helyettem Szegedy Dezső 423