Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból

Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból ÉRTÉKELÉS A leírt műtárgyak lelőhelye ismeretlen, sem leltárkönyvben, sem másutt nincs utalás gyűjtési helyükre. Ettől függetlenül valószínűsíthető, hogy Kőszegről vagy Kőszeg környékéről kerültek a Savaria Múzeum tulajdonába. Az edények két csoportra oszt­hatóak. Az 1-2-es számú csemegéstányérok (1., 2. ábra) színes plasztikus díszítéssel illetve színes festéssel készültek. A többi anyagában meghagyott fehér színű, máz alatti kék vonalas kézifestéssel, ún „Wiener Rantfli" díszítéssel. Ez utóbbi edények anyaguk­ban is egységesek. Eltekintve a 3-as számú sisak-kannától (3. ábra) és a 8-as számú kávéskannától (8. ábra), melyek színe valamivel kékesszürkébb árnyalatú, s mázuk kissé repedezett. Ez a különbség egy műhelyen belül is előfordulhat, akár a massza összetétele, akár az égetés hőfoka-időtartama miatt, de az sem kizárható, hogy más műhelyben készültek. Annál is inkább, mivel a 8-as számú kávéskannán (8. ábra) nincs jelzés, a 3-as számú sisak-kanna (3. ábra) talpperemébe pedig a „Güns" jegyet nem úgy ütötték be, hanem kurzív betűkkel, égetés után vésték. A vésett jelzés eltér a kőszegi kőedénygyárak hagyományos jegyeitől, s megkérdőjelezi a tárgy kőszegi származását, a kávéskannával együtt. A többi edény 4-es számú tál (4. ábra), 5-ös számú kávéskanna (5. ábra), 6-os számú tejszíneskanna (6. ábra), 7-es számú kávéskanna (7. ábra, jelzetlen), 9-es ecet­olajtartó (9. ábra, jelzetlen) „Wiener Rantfli" díszítése a következő: vízszintes vonalak alatt körívek ponttal, köríves ornemensek között négy pont keresztalakban elhelyezve. E csoport tárgyai összetartoznak, hisz díszítésükben ugyanazok a jellegzetes „hibák", a vonalak egyenetlenségei, törései fordulnak elő. Már csak az a kérdés, mikor készül­hettek ezek az edények. Geometrikus, klasszicizáló formájuk és a bécsi porcelánokat utánzó díszítésük - némi fáziskéséssel - a XIX. század eleji klasszicista kerámiákat idézik fel. Tehát elvileg jobban köthetők a Weimann-féle kőedénygyárhoz (1837— 1838). Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Wanke Ferenc 1839-ben alapította gyárát. Az időeltérés a két gyár működése közt úgyszólván elhanyagolható. Épp ezért a fehér keménycserép-edények készítési időpontja feltehetőleg 1837-1854 közötti időpontra tehető, mert nem kizárt, a vásárlók (városi polgárok, kis- és középnemesek) hagyo­mány tisztelete és igénye miatti, későbbi készítési időpont sem. Sajnos, - jelenlegi ismereteink szerint - eldönthetetlen, hogy az első vagy a második kőedénygyárban készültek a műtárgyak. Erre vonatkozóan az 5-ös és 6-os számú kannák (5., 6. ábra) aljára karcolt „W" jegyek, melyeknek jobb oldali szára hiányzik, sem adnak támpon­tot, mert mind Weimann Ágoston, mind Wanke Ferenc tulajdonneve „W" betűvel kezdődik. Bár meg kell jegyeznünk, ha az „F. W." jegyet" ifj. Wanke Ferencnek tu­lajdonítjuk, akkor akár Weimann Ágoston jegyeként is felmerülhet a karcolt „W", feltéve, hogy az nem utólagosan lett a kannákba bekarcolva. A kék vonaldíszes edényekhez hasonlóan elterjedtek voltak a dunántúli kőedény­gyárakban az ún. hornyolt peremű tányérok, melyek más elnevezés szerint „sugarasan bordázottak" (P. BERSTYÁNSZKY 1976: 104). Valószínűleg nyugati előképek után Pápa 414

Next

/
Thumbnails
Contents