Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Helytörténet - Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) ban dolgozott havi 60 Ft-ért (MOLNÁR 1967: 407), majd elhagyta Kőszeget, ahová 20 évi távollét után tért vissza, hogy nemsokára meghaljon (MOLNÁR 1966: 395). A második kőszegi kőedénygyárat alapító ifj. Wanke Ferenc szintén Pápáról került Kőszegre. Keramikus családból származott, hisz apja Franz Wanke 1790-ben a prágai, majd később a teitnitzi kőedénygyárban dolgozott. Winter Mátyás pápai gyárában az 1820-as években tűnt fel. A kőszegi gyáralapító ifj. Wanke Ferenc 1800-ban Teitnitzben született, a szakmát Csehországban és Pápán sajátította el (MOLNÁR 1967: 402-404). Családjával együtt 1838 elején költözött Kőszegre. Kérelmét kőedénygyár alapítására 1839. február 22-én adta be a kőszegi tanácshoz, melyben kinyilvánította, hogy 1800 Ft készpénze, felszerelései, valamint tizenkét év pápai gyakorlata van. A gyár mérete, felszerelése, termelése hasonló volt a Weimann-féle gyárhoz. Az sem kizárt, hogy helyileg azonos volt azzal, hisz Wanke az 1838. októberi árverésen sok felszerelést vásárolt Weimann lefoglalt dolgaiból. Az üzem dolgozóinak létszáma hasonló volt az előzőéhez, de ne felejtsük, hogy Weimann Ágoston (igaz nem egészen egy évig) és id. Wanke Ferenc is itt dolgozott. Ami a gyártmányok színvonalának szempontjából sokat jelentett. A gyár az 1848-1849-es szabadságharc alatt is működött (MOLNÁR 1967: 404-408). Utána Wanke kereskedéssel is foglalkozott. Kisebb-nagyobb kölcsönöket kellett felvennie, üzeme hasonlóan anyagi gondokkal küszködött, mint az előző gyár. Rendszeres termelés már 1853-ban nem volt, s még ebben az évben vagy 1854-ben megszűnt a gyár. Wanke Ferencet 1854-ben a bakonybéli kőedénygyár vezetésével bízták meg, ezért családjával együtt elköltözött Kőszegről. Később Bakonybélről Városlődre került edénykészítőnek és ott is halt meg 1874-ben (MOLNÁR 1967: 411-412). MŰTÁRGYLEÍRÁSOK A két kőszegi kőedénygyár 1837-től 1854-ig hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de fo-lyamatosan működött. Ennek ellenére hazai gyűjteményeinkben meglehetősen kevés kőszegi keménycserép tárgy maradt, különösen jeggyel megjelölt készítmény. Az eddig ismert tárgyakon a következő benyomott jegyeket azonosították a kutatók: „Güns", „Gins", „KŐSZEG", „KŐSZEG F.W." (11. ábra) (KATONA 1978: 139-140, 252). Weimann Ágoston monogramjával nem került elő keménycserép. Csányi Károly viszont ismertet olyan tárgyakat, melyeken a városnév mellett az „F.W." és „J. Fersch" jegyek is megtalálhatók (CSÁNYI 1954: 48; KATONA 1978: 140). Az „F. W" jegy feloldása nem lehet más, mint Franz Wanke. 3 Wanke Ferenc gyárából nem ismertek összeírások. A korábbi Weimann-féle gyár termékeiről viszont több leltár is készült (MOLNÁR 1966: 389, 392-393). Ezeket Molnár László összesítette, s készített egy kimutatást, hogy milyen edények készültek Wei3 Molnár László szerint, a Csányi Károly által említett „J. Fersch" jegyű tányér, mely a Jurisich Miklós Múzeumban van Kőszegen (Ltsz.: 65.1) és sörfőző jelvényekkel díszített, jegye helyesen „J. Feresch" (MOLNÁR 1966: 396, 3. jegyzet). 405
