Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból

Dabóczi Dénes: Műtárgyak a kőszegi kőedénygyárból (Figure 3), and No. 8, the coffeepot (Figure 8). The former has the mark "Güns" incised into the rim of the base in italics, after firing. The latter has no mark, which casts doubt on whether it is Kőszeg ware. The No. 7 coffeepot (Figure 7) and No. 9 vinegar and oil cruet are also unmarked, but they share the same imperfections of decoration

—unevennesses and breaks in lines

—as the previous pieces (Figures 4—6), so that they can be presumed to be made in Kőszeg. The geometric forms and the decoration imitating Vienna porcelain (after a lapse of time) are reminiscent of Classicist 19th-century ceramics, so that they could theoretically be ascribed to the Weimann factory (1837—8), but we know that Ferenc Wanke Jr founded his factory almost immediately, in 1839, so that this white creamware can be said to date from some time between 1837 and 1854. BEVEZETÉS A Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának, pontosabban a szombathelyi Savaria Múzeum iparművészeti gyűjteményének bútorai, üvegei, ezüstneműi, kerámiái az 1970-es évek végén a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumba kerültek letétbe. Ebben a gyűjteményben található kilenc műtárgy, melyek az egykori kőszegi kőedénygyárban készültek. A tárgyak bemutatása előtt mindenképpen szólnunk kell néhány szót az elnevezés terminológiai kérdéseiről, a kőedény anyagáról, és magáról a kőszegi gyárról, illetve gyárakról. A kőedény vagy keménycserép egymás szinonimájaként váltakozva fordul elő a magyar szakirodalomban. Wartha Vincze „Az agyagipar technológiája" című könyvében fejezetcímként is a „kemény fehércserép, finom faience, angol faience" elnevezést használja (WARTHA 1892: 179). Holott tudjuk, hogy a magyarországi gyárakat már alapításukkor is kőedénygyáraknak nevezték. Ezt támasztja alá, hogy a második kőszegi manufaktúrát alapító Wanke Ferencet az iratok tanúsága szerint „kőedénygyámoknak, kőedénygyártónak, edénykészítőnek és Steingutfabrikant-nak" nevezték (MOLNÁR 1967: 405). A kőedény a német Steingut elnevezésből származik. Angliában és Franciaországban finomfajansznak hívják (KATONA 1983: 154). Mint már említettük a hazai gyárak alapításakor is a kőedénygyár kifejezést használták. A magyarországi forrásokban és szakirodalomban is a kőedény elnevezés terjedt el. Jól bizonyítja ezt néhány kiváló kutató Mihalik Sándor, Petrik Lajos, Grofcsik János munkássága (KATONA 1983: 154). Grofcsik János szerint a műtörténészek és iparművészek által alkalmazott „kemény cserép vagy fehér cserép" szakkifejezés helytelen, bár a kőedény elnevezést sem találja egészen pontosnak (GROFCSIK 1967: 163). Ezzel szemben Tasnádiné Marik Klára a „kőedény vagy anglus kőedény" megjelölést szolgai fordításnak tekinti és a keménycserép terminus technicust használja (TASNÁDINÉ MARIK 1960: 180). Katona Imre szerint a múlt század végén és a két világháború között elterjedt keménycserép kifejezés nem eléggé szakszerű, de mivel a muzeológiában és a műkereskedelemben általánosan használják, ezért „korszerűnek" tartja. Ugyanakkor a gyárak elnevezésénél, 402