Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Helytörténet - Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái
Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái 1966-ban volt, amikor a képzőművészek mutatták be műveiket a Zsennyei Tárlaton. A következő kiállításon 1968-ban az iparművészek munkáit láthatta a megye közönsége. Többek között Pécsi László, Cságoly Klára, Kónya Kálmánné gyári tervezők, Marik Eszter, Szenes Zsuzsa, Juris Ibolya egyedi textiljeit, Kocsis Béla fémmel kombinált fonott bútorait, Szabó Erzsébet üvegeit, valamint Janáky Viktor és Kiss Roóz Ilona kerámiáit (MOLNÁR 1968: 33). Öt évvel később — igaz nem a múzeumban, újabb, most már egyéni kiállítása nyílt Kiss Roóz Ilonának Szombathelyen, a Derkovits Galériában. Mindezt néhány évvel korábban 1961-ben megelőzte egy múzeumi vásárlás. A vásárló, pontosabban a javaslattevő Sz. Koroknay Éva megyei referens, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze volt (vagy lehetett), aki jó érzékkel választotta ki Kiss Roóz Ilona műveit. 1 Ugyanis a hatvanas évek eleje a művész azon korszaka, mikor kialakul sajátos, rá jellemző stílusa, iskolát teremtő egyéni világa, ami nevét ismertté tette (KOCZOGH 1986: 7). A múzeum tulajdonába a következő kerámiák kerültek: Leány virággal; Leány mandolinnal; Leány lanttal; Furulyázó leány; Éneklő leány; Bagoly. Mielőtt részletesebben ismertetnénk a műveket, néhány szót szólnunk kell magáról a művészről és alkotói módszeréről. 2 Kiss Roóz Ilona az Iparművészeti Főiskola elvégzése után Gádor István tanársegédje volt, majd 1952-től önálló művészként dolgozott. Művészetét használati tárgyakkal, edényekkel és murális munkákkal kezdte, s csak később, az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején tért át a figurális művek készítésére (KOCZOGH 1986: 15), ami máig szinte kizárólagosan jellemző rá. Legfőbb méltatója Koczogh Ákos szerint figuráinál is alapforma a biztonságot jelző forgástest (KOCZOGH 1986: 10). Korongozással alakítja ki a figura kúpos, hengeres törzsét (KOCZOGH 1986: 8), azaz kiindulásul az edényforma szolgál (KOCZOGH 1986: 13). Ez nem véletlen, hisz első, s egyik meghatározó tanára az Iparművészeti Főiskolán Orbán Antal eredetileg fazekasmester volt, másrészt vagy másfél évtizedig használati tárgyak, edények készítése kötötte le a figyelmét. Szobrai nem szobrásziak (KOCZOGH 1986: 8). Néhány korai kompozíciótól eltekintve, mint például vizsgamunkája, a Betlehem (1943) - nem kézi formázással alakítja figuráit, eltekintve a kisebb részletektől. Nem törekszik az anatómiai pontosságra sem (KOCZOGH 1986: 13). Emberalakjainak feje marad 1 Sz. Koroknay Éva (1926-1987) megyei szakreferens. Az ő nevéhez fűződik a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum iparművészeti kiállításának megrendezése 1978-ban. Férjével, Szentéleky Tihamérral - a Savaria Múzeum egykori igazgatójával - sokat tettek azért, hogy a megye kastélyaiból származó iparművészeti és képzőművészeti tárgyak a múzeum birtokába kerüljenek. 2 Kiss Roóz Ilona 1920. december 11-én született Szatmárnémetiben. Budapesten a Skót Misszióban járt iskolába. 1936-ban az Iparművészeti Iskola növendéke lett, 1941-ben végbizonyítványt, majd 1943-ban kitüntetéssel oklevelet kapott, 1948-tól Gádor István tanársegéde. Tanárai voltak: Orbán Antal, Ohmann Béla, Weichinger Károly, Haranghy Jenő, Domanovszky Endre, Simay Imre, Kaczi-ány Aladár. 1945-től műtermet bérelt, s 1952 óta önálló művész. Zuglói műtermében 1966 óta dolgozik. Munkácsy-díjat kapott 1956-ban és 1962-ben, 1980 óta érdemes művész, 1984 SZOTdíj, 1994 MSZOSZ díja, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott 1995ben. Közel harminc egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Az Iparművészeti Múzeum 2000-ben életmű kiállítást rendezett kerámiáiból. 390