Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon jellemző a minta festés előtti bekarcolása (NovoTNY 1962: 219). Doneus megfigyelése szerint az ausztriai-morva csoportnál általános a minta festés előtti bekarcolása, de kiemeli, hogy ez a legkorábbi települési horizontban alig fordul elő; csak a későbbiekben, a MOGIa időszakától kezdve válik gyakoribbá (DONEUS 2001: 166). A Ruttkay által elkülönített kezdeti időszak (Anfangsstufe=Wölbl'mg-üpu.s, a magyarországi Proto-lengyel-horizont megfelelője) leletanyagában a tűzdelt szalagdíszes cserepeken kívül nem jellemző a bekarcolás (NEUGEBAUER-MARESCH 1995: Abb. 23). Mindezek alapján teljesen egyetértek Regénye Judit megállapításával, aki szerint markánsabb a váltás a lengyeli kultúra I. fázisán belül, amikor általánossá válik a bekarcolt díszítés, mint a protolengyeli és a legkorábbi lengyeli között (REGÉNYE 1993:125-126; REGÉNYE 1998:114). Szintén korjelzőnek tartják a kehelyszerű, alacsony, kissé konkáv tömör talpú talpas tálakat, ilyenek nem fordulnak elő a góri anyagban. Ez a forma a Protolengyelhorizont, a Sé-Luzianky-csoport sajátja, a korszak végére azonban eltűnnek (NEUGEBAUER-MARESCH 1995: Abb. 24: 4; Abb. 25: 4.) Ilyen darabok ismertek Ajkáról (REGÉNYE 1994b: Abb. 6: 7) Séből (KALICZ 1998: Abb. 22: 20, 22) és Friebritz-Süd-ről (NEUGEBAUER-MARESCH 1995: Abb. 24: 4, 6; Abb. 25: 4; NEUGEBAUER-MARESCH et al. 2001: Abb. 13: 3). Szintén korai forma a nagyon alacsony talppal ellátott típus. Ez a Luzianky-csoportban (Luzianky: NovoTNY 1962: Obr. 16: 11, 13; Obr. 18; Obr. 19) és a Sopot-kultúrában is jelen van (Ajka: REGÉNYE 1994b: Abb. 6: 8), és bár sokkal kisebb arányban, a lengyeli kultúrában is megtalálható (Aszód: KALICZ 1985: 45. kép: 6, 9, 10; KALICZ 1985: 41-43). Ez véleményem szerint azt jelzi, hogy a lelőhely anyaga a protolengyeli-horizont záróakkordját képviseli (DONEUS 2001: 81). Nem zárhajuk ki a lehetőséget, hogy a Sé-Luzianky-csoporttól eltérő jelleggel állunk szemben, esetleg épp ez a tárgytípus hiányzik e kevés töredékből álló, korántsem zárt leletanyagból. A fazekak elemzése kapcsán Regénye Judit kifejti, hogy azok a Protolengyel-Lengyel I. időszakban olyannyira hasonlóak, hogy ez alapján nem különíthető el a két korszak. О úgy jellemzi a közöttük lévő különbségeket, hogy „a lengyeli kultúrában már nincs tömör talp, és megtaláljuk kialakult formában a háromrészes edényt" (REGÉNYE 1993: 125; REGÉNYE 1998: 114). Góron sincsen meg a tömör talp, de háromrészes edényt sem találunk. Mindent összevetve Gór-Kápolnadomb leletanyagát a lengyeli kultúra formatív fázisának legvégére keltezhetjük. Mind a korábbi Sopot II-Bicske és protolengyeli korszak, azon belül is a Sé-Luzianky-csoport, mind pedig a Lengyel I. kezdetére jellemző vonások megfigyelhetőek benne. Az edényformáknál és a díszítéseknél felsorolt párhuzamok jól szemléltetik az anyag ezen sajátosságát. A Regénye Judit által közzétett Sopot leletanyag, különösen az ajkai, a formákat tekintve remek megfelelőkkel rendelkeznek a lelőhelyen. Regénye J. is kiemeli, hogy az Ajkán talált Sopot-Brezovljani-típusú leletanyag sok vonásában már erősen kötődik a Sé-Luzianky-csoporthoz (REGÉNYE 1994: 206). A protolengyeli korú lelőhelyek közül legfontosabb földrajzi közelsége miatt is SéMalomi-dűlő, az ausztriai Unterwölbling, Unterpullendorf és Friebritz, valamint a szlovákiai Luzianky; a korai, de már kifejlett lengyeli lelőhelyek pedig Magyarországról Aszód, Ausztriából pedig Kamegg (amely MOGIa-Ib korú). 322