Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon nyesés után foltja még látszott, azonban csak az 1. objektum alsó részén lehetett ismét elkülöníteni (4. ábra: 2), betöltése megegyezett azzal. A 9. sír (5. ábra) nagyon gazdag lengyeli leletanyagot tartalmazott, déli, nyugati és keleti falában jól látszott az 1. objektum beásása (5. ábra: 2-3). Szórványosan a 2. objektumból is kerültek elő lengyeli cserepek, ezek valószínűleg a bolygatás során keveredtek oda. Az ásatás többi részén (1. kutatóárok) újkőkori leletanyag nem került elő. A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE Kerámia A lelőhely kerámiaanyaga nagyon töredezett, nincs kiegészíthető edény, emiatt egyes töredékek több csoportba is besorolhatók. Az összesen 1372 őskori kerámiatöredékből 491 (36%) a finomkerámia, 881 darab (64%) a durvakerámia körébe tartozik. Feltűnő tehát a vékonyfalú kerámia viszonylag magas aránya. A zselizi korszak kerámiaművessége vékony falú, festett és jól égetett edényeket is előállított. Ez a technika a protolengyeli korban még tovább fejlődött, kiválóan égetett, tojáshéj vékonyságú falakkal rendelkező edényeket készítettek, amelyeket színes (polikróm) festéssel díszítettek. Ritkán használtak szerves soványítóanyagokat, szalmát, pelyvát (bár a leletanyagban előfordul, de elenyésző mennyiségben [pl. O.2006.1.322]). Leggyakrabban homokot és kavicsot, illetve kavicszúzalékot kevertek az agyaghoz, ritkábban a kerámiaőrlemény is előfordul (Ö.2006.1.20; Ő.2006.1.90.). Egy esetben egyértelműen apróra őrölt mészkővel soványították az edényt (O.2006.1.314). A formálás nyomai csak elvétve, elsősorban zárt formáknál figyelhetők meg, a későbbi felületkezeléssel azokat általában még a durvakerámiáról is eltüntették. A nyakrészt valószínűsíthetően külön készítették el és illesztették az edényhez, nagyon gyakoriak itt a törések (DONEUS 2001: 43). Kerámiájuk színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed, vagy szürke különféle árnyalatait találhatjuk meg a feketéig. Ez a két eltérő égetési módszer, az oxidáló és redukáló eljárás ismeretét tükrözi. A góri finomkerámia esetében az oxidáló égetéssel készült darabok vannak többségben (valószínűleg a festés után a mintát egy enyhébb égetéssel fixálták), míg a durva kerámiánál szinte kizárólag szürkére égett edényekkel találkozunk. Minőségében az égetés nagyon jónak mondható, ritkák a foltos edények, azok is inkább a vastagabb falúak közül kerülnek ki, és a törésfelület esetében sem látunk a rossz égetésre jellemző „szendvics-törést". 308