Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon jon található (Mo. atlasz 1989: 86; MAROSI és SOMOGYI 1990: 413-417). A Kápolnadomb a falu nyugati határán helyezkedik el (ILON 1991, 1992: 239, 1998, 2004: 210, 2004a: 26), keleti lejtőjére a falu házai és iskolájának épülete kapaszkodott fel. Északi lábánál folyik a Repce folyó. Löszből, kavicsból és homokból felépülő agyagbemosódásos barna erdőtalajú (Mo. atlasz 1989: 78-79, 314; STEFANOVITS etal. 1999: 265-269), homokos vályog borítja (FAO talajtani beosztása Luvisoils 7. kategória) (STEFANOVITS et al. 1999: 132, 137), ami jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó és víztartó (Mo. atlasz 1989: 82-83, 4. csoport). A domb északi oldalán mintegy 15, a délin 5 méterrel emelkedik ki környezete fölé, területe 2,5-3 hektár, amelyet keletnyugati irányban egy mély út szel két részre. A déli oldalon a középkor óta működő templom és a település jelenleg is használt temetője található (1. ábra). Többször bolygatták, a XIX. század második felétől a környező települések lakói homokbányaként használták. Az 1960-as években a domb északi nyúlványát gátépítéshez hordták el, ekkor a domb tetejéről is hordtak le földet, és földkinyerő gödröket ástak, amelyek a régészeti leletanyagban jelentős károkat okoztak. A domb déli részén a templom és a temető mellett 1986-ban víztorony építésekor végeztek nagyobb pusztítást, mintegy 1600 négyzetméteres területen semmisítve meg a leletanyagot. Ekkor Hajmási Erika leletmentésén több korszak leletei is a felszínre kerültek. A domb északi felének tervszerű felmérését Ilon Gábor és Dénes József kezdte meg 1988-ban, amikor kiderült, hogy a víztározó építésével a földcsere miatt a lelőhely nagy részét beépítik a Repce új mederbe terelésekor készülő gátba. A domb északi részén 1988 és 1993 között folyt feltárás Ilon Gábor vezetésével. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a területet védett lelőhellyé nyilvánította, így 2002-ben további feltárásra került sor Ilon Gábor vezetésével és Molnár Attila részvételével a ravatalozó bővítése és modernizálása, valamint új temetőparcella megnyitása előtt (ILON 2004a).

2 2002. október 14-e és november 6-a között két, egymással érintkező szelvényt nyitottak meg („A" és „B" szelvény) 12x6 m alapterületen (2. ábra: 1, 2). A két 6x6 m-es szelvény között a „B" szelvényből elvont 20 cm-es metszetfalat hagytak. A szelvényekbe 19 újkori sír esett (koruk 200-300 év), amelyek sajnos több régészeti objektumot erősen megbolygattak. A felső 25-30 cm-es rétegben több régészeti kultúra anyaga (késő bronzkor-kora vaskor, kelta, Árpád-kor, késő középkor) keveredett modern anyaggal, szántás nyomait is megfigyelték. Ezek alatt két őskori objektumot, gödörkomplexumot találtak. Az újkőkori cserepek az 1. objektumból kerültek elő (3. ábra), amely egy nagyméretű, mély gödörből és egy ahhoz csatlakozó kisebb gödörből állt. A kerámia leletanyag alapján a késő bronzkorban, illetve a legújabb korban is bolygatták. Az 1. objektumba öt legújabb kori sírt ástak bele (3. ábra: 1). Az objektum bontása közben bukkant elő a 12. sír, amelynek az első 2 Munkájukat köszönöm, csakúgy, mint Vámos Gábor régésztechnikusnak, Derdák Ferenc geodétának, és a feltárásban részt vevő munkásoknak. 302