Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Anderkó Krisztián: Savaria vízvezetéke
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) terrazzo 59 cm szélességben volt mérhető, de a teljes belső szélesség nagyobb lehetett, mivel a hasznosított beltér a csatorna alján - minden vizsgált esetben - összeszűkült pár cm-rel. A másik két kutatóárokban a vezetéket teljes egészében kiszedték (SMRA). A temető felé vezető észak-dél irányú dűlőúttól 35 m-re keletre, a pataktól 30 m-re délre tárta fel Türr Ervin a 100 cm mélyen húzódó vezeték egy újabb szakaszát (8. ábra: 27). A 43 cm vastag alépítmény egybeépült az 50 cm vastag és 92 cm magas oldalfalakkal. Az 59 cm széles és 92 cm magas hasznosított csatornabelsőt 5 cm vastag terrazzo fedte, amely a csatorna alján pár cm-rel összeszűkült. A 42 cm vastag boltozat 38 cm-rel emelkedett a - rajz szerint - vízszintes lezárású oldalfalak fölé. A vezeték teljes szélessége 179 cm, a teljes magassága 228 cm volt (TÜRR 1953: 131). ÓLAD A Sé és Ólad határánál fekvő egykori vízimalomnál, a pataktól pár méterre délre, szintén ráakadtak a római vízvezetékre (14. ábra: 28) (TÜRR 1953: 131). Az 1910-es években Óladban, a templom melletti telken, pince építésekor került elő az aquaeductus, amely „akkora, hogy egy ember is elfér benne" (14. ábra: 29) (VMFN 1982: 191; TÜRR 1953: 131; Buocz 1967: 93). 10 Ettől a helytől körülbelül 200 m-re, az iskolától az 5. házban, kútásáskor bukkantak rá körülbelül 3 m mélységben (14. ábra: 30) (TÜRR 1953: 131; Buocz 1967: 93); a Bleyer-féle Rózsafa vendéglő (14. ábra: 31) alatt (TÜRR 1953: 131; Buocz 1967: 93), illetve a szentháromság vasárnapján tartott búcsúk színhelyén (14. ábra: 32) is előkerült egy-egy szakasza (VMFN 1982: 202). n Innen az aquaeductus nyomvonala délkelet felé fordulva a szőlőhegyek oldalában vezetett Savaria irányába (TÜRR 1953: 131). SZOMBATHELY A Kárpáti Kelemen úttól nyugatra, 1944-ben óvóhelyek építésekor került elő (14. ábra: 33) (TÜRR 1953: 131). Ezután a szombathelyi szőlődombok oldalában „... is mindenütt megtalálható" (LIPP 1880: 54). A végpont, a vízelosztó castellum helye a Bagolyvárnál lehetett „ahol a 20-as évek végén olyan széles alagutat' találtak, hogy két szekér elfér benne egymás mellett", amit akkor elfalaztak és pinceként hasznosítottak (14. ábra: 34) (TÜRR 1953: 132). 10 A tulajdonos Bolfán János elfalazta pincének. A hagyomány szerint a magyarok Kőszeg ostromakor ezen mentek a török tábor mögé (VMFN 1982: 191). 11 Lipp Vilmos szerint Óladban, a Rózsavár dombon egy kisebb erődítmény állhatott, amely védte a Savariába tartó vízvezetéket (közli: Buocz 1967: 93). 27
