Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Szilasi Attila Botond: Kelta település részletre Sárvár határában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) Műhely vagy „gödörház" A régebbi szakirodalom a földbemélyített épületeket rendre lakóházakként aposztrofálta. Azonban az, hogy ezek lakóépületek lennének, az több szempontból is kizárható: az egyik a bennük talált régészeti anyag, a másik pedig a méretük. A legtöbb épület klasszikus, műhely jellegű leletanyagot tartalmaz - ezek nagy része fazekassággal és fémművességgel kapcsolható össze. A 2. objektumban biztosan edényművesség folyt, hiszen délnyugati felében egy hatalmas rostélyos edényégető kemencét használtak a LT C2 periódusból. A 93. objektumban jelen lévő rengeteg vassalak, valamint a 2. objektum betöltődéséből előkerült fémöntő kokilla pedig, egy, a telep nagy részére jellemző fémöntést és fémmegmunkálást bizonyíthat (ide kapcsolódhat a 82. objektum nagyméretű vöröses elszíneződése is, amelynek paticsos töredékei utalhatnak egy hajdanán még működő kohó (?) vagy vasolvasztó kemence (?) meglétére is). Általánosságban elmondható azonban, hogy nincs bennük tüzelőhely, vagy fűtésre utaló nyom, ami pedig elengedhetetlen lenne a helyben lakáshoz. Méretük alapján sem alkalmasak lakóhelynek, hiszen még a legnagyobb optimális lakótér számolásánál is csak 2,5—3 m

2 körüli eredményt kapunk épületenként. Ráadásul sok esetben a horizontális telepeken - így ezen a lelőhelyen is - jelen vannak a „gödörházak" mellett a hagyományos gerenda-alapárkos, vagy cölöpszerkezetes több osztatú házak is. Természetesen nem kizárt az sem, hogy esetenként átmeneti szállásként használhatták ezeket az épületeket, de mégis szerencsésebb lenne ezekre a műhely, ól vagy gazdasági raktár megnevezés (ILON 2004: 80). Paticsok lenyomatai A falazatoknak, a meglévő paticsok lenyomatai alapján, két alapvető típusát sikerült elkülönítenem: létezett egy vesszőfonatos és egy deszkapalánkból épített változat is. A vesszőfonatos épületek (70. objektum, 82. objektum, 92-93. objektum, 104. objektum) a hagyományos formát követték (NOVÄKI 1961: 250; PUSZTAI 1967: 8-9, 4. ábra; HORVÁTH 1987: 65). A lemélyített gödrön kívül kisebb cölöpöket és karókat vertek le, melyeket a túlnyúló tetőzet külső gerendájához illesztettek - valószínűleg átkötegeléssel, vagy facsapolással. Ilyen külső cölöpös megoldást rekonstruált Bader is Hochdorfban (BADER 1999: 230-231, Abb. 12-13.). Ezekbe a karókba fonták be a vékony - átlagosan 1-4 cm vastag - ágakat, és tapasztották be agyaggal (mely feltehetőleg a ház elpusztulásakor égett ki, megőrizve a fal tartószerkezetének a lenyomatát) (36. tábla). Ezzel szemben a deszkaszerkezetnél - 2. objektum — a tartókarók mellé szorosan egymás mellé vertek le hasított deszkákat, amiket keresztmerevítőkkel támasztottak meg, és így hordták fel kézzel a fal alapjául szolgáló agyagot a szerkezetre (sok helyen még a készítő ujjnyomai is látszanak, ahogy a törekkel kevert agyagot rádolgozta 249