Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Szilasi Attila Botond: Kelta település részletre Sárvár határában

Szilasi Attila Botond: Kelta település részlete Sárvár határában fésűs és besimított díszű kerámiák csupor - fekete, finom homokkal soványított vékony falú félgömb testű apró, enyhén duzzadt peremű, a nyaktól függőleges besimított vonalakkal díszített edény (peremnyak-oldaltöredék) - d=10 cm v=0,4 cm (18. tábla 2.) fazék - világosszürke, finom homokkal soványított függőleges és vízszintes besimított vonalakkal díszített edény (oldaltöredék) - v=0,8 cm egyéb kerámialelet orsógomb (turbán) - szürke színű, kúp átmetszetű, alján sugaras bevágásokkal díszített - sz=4/l,9 cm, m=2,9 cm kőlelet fenőkő - szürke homokkőből készült erősen 'hornyosra' kopott két végén törött darab - sz=3,4 cm m=4,7 cm v=l,5 cm (18. tábla 3.) 82. objektum (19. tábla): földbe mélyített, lekerekített sarkú téglalap alakú 7x4,5 méteres épület. Alja egyenes, oldalai lekerekítettek, padkásak. Cölöplyuknak, vagy munkagödörnek nyoma nincs. Délnyugati negyedében egy nagyobb méretű paticsos elszíneződés volt, amely azonban nem mutatta tüzelőberendezés meglétét - valószínűleg a külső fal bedőlt darabjai maradtak meg. Az előkerült edények legnagyobb része korongolt. A töredékeket leginkább apró szemcsés homokkal és kvarcittal soványították. Nagy számban vannak jelen az Sprofilú nyakrészén vízszintes bordával díszített, valamint az öblösebb, behajló peremű tálak (ezek nagy része klasszikus LT B2 formákat mutatnak). Datálási szempontból a legpontosabb kronológiai határt a különböző díszített és díszítetlen szitulák, valamint a duxi típusú fibula adják. Ezeket leginkább az i. e. IV. század klasszikus termékeinek tekinthetjük (SZABÓ 2005: 112) - ezt pontosítja tovább a díszített szitulán megjelenő ún. pecsételt indadíszek, melyek a LT B2 korszak jellegzetes motívumkincsei. Érdekes kerámialeletnek tekinthetjük azt a három darab, „szarvasfülnek" nevezett edényfül töredéket, melynek gyökerei a Ha D/LT A kultúrkörhöz kapcsolódik. Hasonló típusú darabokat talált Ilon Gábor és Sosztarits Ottó is a séi feltáráson, igaz csak másodlagos helyzetben (GÁL és MOLNÁR 2004: 204). Ezzel ellentétben a sárvári darabok egy teljesen zárt értékelhető rétegből kerültek elő, miáltal feltételezhetjük, hogy ezeknek a füleknek a használata áthúzódhatott még a LT В korszakba is (hiszen a séi ásatásokhoz hasonlóan itt is tökéletes LT B2 horizontú kerámiával kerültek elő). Ráadásul ezzel még azt a „keleti kelta kulturális koiné" megszakadását jelző alapkérdést is ki lehetne küszöbölni, ami az i. e. III. században megjelenő állatfejes fülek előképeivel kapcsolatban már többször felmerült (SZABÓ 2005: 162).

5 5 Fontos, hogy a műhely leletei (ti. LT B2 kerámiák az eddig LT A korszakra datált „szarvasfülekkel" együtt) egy teljesen zárt és egyrétegű betöltődési szintből kerültek elő, ezért ún. bekeveredésről nem beszélhetünk. 238