Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Molnár Attila: Hallstatt-kdri temető Hegyfalu határából Nagy Marcella a lelőhely közelében, a Repce felé eső következő homokdombon vélhetően a temetőhöz tartozó telep felszíni nyomait figyelte meg (ILON és NAGY 2005: 229), hanem az objektumok szokatlan leletanyaga is. Az ansa lunatás és az állatprotomés edény eddigi előfordulása azt sejteti, hogy a temetkezési rítushoz kapcsolódó típusokról van szó. Elgondolkodtató az is, hogy a gödrök kerámiatöredékeinek jó része másodlagosan égett. Mindezeket figyelembe véve nem elképzelhetetlen, hogy a bemutatott objektumok a temetési szertartás során, számunkra ismeretlen okból ásott gödrök lehetnek - mibenlétük azonban, hasonló és jobban megfigyelhető jelenségek felbukkanásáig, rejtve marad előttünk.

16 ÖSSZEFOGLALÁS A Hegyfalun feltárt temetőrészlet elemzése és a hasonló jellegű dunántúli temetők vázlatos áttekintése során a következő végkövetkeztetésekre juthatunk: 1. A lelőhelyen előkerült hét sírból öt szolgáltat hasznos információkat a sírrítus vonatkozásában, ráadásul gyanítható, hogy a kora vaskori temetőnek csak kis részlete látott napvilágot a feltárás folyamán: a leletanyagból levonható következtetések megítélése során ezt mindvégig figyelembe kell venni. A Hallstatt-kor ún. köznépi temetkezéseire általában jellemző a kis sírmélység, így a hegyfalui temető nem áll egyedül a szántás okozta bolygatottság tekintetében. 2. A hegyfalui sírok rítusa szoros rokonságot mutat a Közép-Dunántúlon megfigyelhető temetkezési módokkal. Az elhunytat közös égetőhelyen hamvasztják, ezt követően földi maradványait (nem túl gondosan) kiválogatják a máglyáról, majd urnában vagy az edények mellett, a sírgödör aljára helyezik el. Az urnás és szórthamvas temetkezések aránya temetőnként változik, általában mindkét rítus egyidejű alkalmazása megfigyelhető: Hegyfalu öt urnás mellett csak egy szórthamvas sírral találkozunk. Urnaként különféle edénytípusokat alkalmaznak: behúzott peremű tál, nagy kúpos nyakú edény vagy különféle fazék is szolgálhat hamvvederként. Jellemző az urna fedése: ez történhet tállal, fedővel vagy nagyobb kerámiatöredékekkel. A máglyamaradványok egy részét a sírgödörbe szórják, így mindig találunk kalcinátumokat a sírbetöltésben is. Gyakran találkozunk kerámiatöredékekkel, melyek eleve törött állapotban kerültek a sírba; e cserepek egy része másodlagosan égett, azaz a máglyáról jutott a sírgödörbe. 16 Ha nem is sok lelőhelyről, de ismerünk olyan sírok közt elhelyezkedő struktúrákat, melyeket a temető használatával lehet összefüggésbe hozni, például a Hohenau a.d. March-i építményt (szentélyt?) (LAUERMANN 1997: 162). 216