Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) ellenére több esetben jelentős információkat rejt a szántás alatti réteg. A 99 helyen 230 alkalommal, azaz időpontban telepedett, fordult meg (szórvány pénz- vagy éremlelet is számba véve, középkori adatok összevonva, ugyanakkor az utak és vízvezeték a statisztikában nem szerepelnek) az ember az őskortól a késő középkor/kora újkorig.

3 Gencsapáti-Kápolnadombon 1941-ben gyűjtötték azokat a felső-paleolitikus vagy mezolitikus kőeszközöket, amelyek sajnos mára elkallódtak (KÁROLYI 2004: 9). Ezen kívül pontosan nem azonosítható korú őskori lelőhelyről még 12 esetben tudunk. (Ezeket a fenti statisztikai összegzésből elhagytuk.) • A neolitikum legkorábbi képviselői - jelenlegi ismereteink szerint - a megyében a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia (DVK) kultúrájának népe volt, ahogy ez itt is megfigyelhető. Megtelepedésük kezdete a megyében talán a Kr. e. VI. évezred közepére tehető (KÁROLYI 1984: 433; STADLER 1995: Abb. 2-3.; ILON 2004: 25). A vizsgált térségben (1. lista, 1. ábra) 30 neolitikus megtelepedési helyet

4 rögzítettünk, s ezek közül 13 pontról

5 ismert a DVK leletanyaga. A korai neolit csoportok a jól megművelhető, könnyű, áradmányos talajokat kedvelték a vizek kiemelkedő partjain és elkerülték a lekopott pleisztocén felszíneket és a homokos, kavicsos törmelékkúpokat (MAKKAY 2003: 40-41). Az általunk vizsgált DVK telepek elhelyezkedésére jellemző, hogy a mai Gyöngyöstől tisztes távolságra - Kőszegfalva 700, Lukácsháza 900, Gyöngyösfalu esetében légvonalban 800 méterre - helyezkednek el. Ez azonban érthető, hiszen ha a szintvonalakat megvizsgáljuk, látható, hogy a hajdani Gyöngyös mindössze 500-600 méterre keletre folyt pl. a lukácsházi és a gyöngyösfalui lelőhelyektől. Ugyanakkor, ha a domborzati viszonyok (pl. meredekebb part) lehetővé tették és megengedték - közelebb települtek, ahogy ez Sé esetében történt. Itt az Arany-pataktól mindössze 250 méterre található a település. A megtelepedés meghatározó oka az lehetett, hogy a patakok hajdani ártere, annak vastag hordaléka, azaz ez az alacsonyan fekvő terület igen alkalmas lehetett a mezőgazdálkodásra, ugyanakkor az esetenként magas talajvízállás miatt nem volt tanácsos oda telepedni, sőt időnként ez a terület el is mocsarasodhatott. A telepek ezért helyezkednek el távolabb, a dombok oldalában, magasabb térszínen. Az időszakos megtelepedés - hiszen a patakok időszakosan magasabb vízszintje az Alpok hóolvadása miatt kiszámítható volt - és az ártéri földművelés nyomaiként, esetleg a közlekedés útvonalaiként (ösvények) értelmezhetők az ártéri szórványos lelet előfordulások. Az ásatással kutatott séi Malomoldalon a DVK korai leletanyaga mellett annak későbbi periódusait (KÁROLYI 2004: 61-71) is ismerjük. A kőszegfalvi, a lukácsházi és a 3 Ahol Árpád- és középkori településnyom és templom is van, azt természetesen egy megtelepedési alkalomnak tekintettük ebben az összesítésben. 4 A 2005-2006-ban a szombathelyi Parkerdei-lakópark-Oladi-plató területén feltárt hatalmas lelőhely ebben már benne foglaltatik, de még csak a terepbejárási adatok alapján. 5 Ezek közül két települési gócot egymástól kb. 700 m-re az előző jegyzetben említett helyről ismerünk. 113